Érsekújvári ferences rendház

A kolostor alapítója Pázmány Péter esztergomi érsek volt. Az épületek alapjait 1626-ban rakta le Végh Ferenc, az első gvardián, és 1629-re készült el. A kolostortemplomot 1631-ben az érsek szentelte fel Assisi Szent Ferenc tiszteletére. 1646-ban a templom kegyszobránál gyógyult meg 1646-ban Batthyány Borbálának, Forgách Zsigmond feleségének egyik gyermeke. 1663-ban, miután az oszmánok elfoglalták a várost, a kolostort katonatiszti lakóházzá, a templomot lóistállóvá és raktárrá alakították. ■ A visszafoglalástól, 1685-től újra ferencesek lakták. A kicsinek bizonyuló rendházat 1721–1734 között kibővítették, 1739-ben tűzvész pusztította el, majd 1764-ben a rendbe hozott épületet földrengés rongálta meg. 1810-ben a városközponttal együtt újra tűz áldozata lett, mivel egy fogoly cigány felgyújtotta az istállót. II. József 1786-ban a konvent számára 18 szerzetest engedélyezett, az idős és beteg ferenceseken kívül. ■ A várost 1919-ben Csehszlovákiához csatolták, de 1938 és 1945 között ismét Magyarország része volt. Ezért a kolostor 1924-től a szlovák szalvatoriána provinciához, illetve 1939-től 1945-ig (hivatalosan 1948-ig) ismét a mariána provinciához tartozott. ■ 1950-ben a csehszlovák kommunista hatóság államosította. A kommunista időben múzeum működött az épületben, majd 1990-ben kapta vissza a szlovák ferences közösség. A kolostor épületében 2005-ben csökkent képességűek rehabilitációs, „védett munkahelyét” alakították ki. A kolostortemplomban folyamatosan, napjainkig mondanak magyar nyelvű szentbeszédet és szentmisét. ■ (Rácz Piusz, 2024)