Szent Antal ferences rendház (Bacsfa)

A csallóközi vajkai plébániához tartozó elpusztult Szentgyörgy(úr) falu középkori temploma a 17. század során kedvelt zarándokhellyé vált. A hely az esztergomi érseki (praediális) nemesek vajkai székének területén, Bacsfa (Bácsfalva) falu közelében feküdt. 1665-ben Lippay György érsek (a hely földesura) templomot és kolostort kezdett építeni a ferencesek számára, Páduai Szent Antal tiszteletére, amelyet halála (1666) miatt utódja, Szelepcsényi György érsek folytatott. A ferencesek első közössége kezdettől fogva felügyelte az építkezést, a kolostor épületének elkészültekor, 1674-ben pedig konvent rangot kapott. A templom 1677-ben készült el, a hely neve attól fogva Szentantalkolostor vagy Csallóköz-szentantal volt. A ferencesek végezték a környék településeinek lelkipásztori ellátását, 1685 és 1706 között a vajkai plébániát is ők vezették. A kegyhely népszerűsége tovább nőtt azután, hogy Szűz Máriának a főoltár mögötti kóruson őrzött képe 1715 júniusában csodás módon többször vérrel könnyezett. Miután 1718-ban egy vihar ledöntötte a templom tornyát, a hajót 1724-re újjáépítették, és Ghilányi György esztergomi segédpüspök szentelte fel, a torony pedig 1749-re készült el. 1782-ben Apponyi György a templomhoz családi kriptát és főoltárt építtetett. A kegyhelyet és a kolostort II. József császár szükségtelennek találta, és 1786-ban feloszlatta. ■ A ferencesek 1789-ben hagyták el a templomot, amelyet utána szénapajtaként, a kolostort pedig magtárként használtak. A Szent Szűz kegyképe elzárva maradt. ■ 1802-ben I. Ferenc király megengedte, hogy három ferences ismét megkezdje a lelkipásztori munkát a templomban, amely egyúttal Bacsfa, Tárnok és Nagyszarva falvak plébániatemploma lett, világi plébános vezetésével. Miután a ferencesek 1809-ben kolostorukat is visszakapták, és az éppen megszüntetett komáromi kolostor lakóival népesítették be, ők vették át a plébánia vezetését. A kolostorban 1850-ben 11 ferences (7 pap és 4 laikus testvér) élt. A régi Szent György templom 1850-ig állt, majd lebontották, és helyén 1867-ben kálváriát létesítettek. ■ A várost 1919-ben Csehszlovákiához csatolták, de 1938 és 1945 között ismét Magyarország része volt. Ezért a kolostor 1924-től a szlovák szalvatoriána provinciához, illetve 1939-től 1945-ig (hivatalosan 1948-ig) ismét a mariána provinciához tartozott. ■ 1950-ben a csehszlovák kommunista hatóság államosította, és 1961-ig internáló börtönként használta papok és szerzetesek számára. A templomot azóta a nagyszombati főegyházmegye magyar papjai látják el (köztük 1968–1970 között Tóth Akvilin ferences). Az eredeti kegyképet 1995-ben elrabolták, és azóta sem került elő. ■ (Rácz Piusz–Koltai András, 2025)