Pécsi irgalmasrendi konvent és kórház

Krautsack János György pécsi molnár és tímármester (bőrgyáros) 1795-ben határozta el, hogy letelepíti Pécsett az irgalmasokat. Erre a célra 25 000 forintos alapítványt tett, és megszerezte a kapucinusok volt templomát és rendházát, amelyet a rend képviselője, Riediger Máté pozsonyi perjel is alkalmasnak talált. Az irgalmasrendiek 1796. aug. 31-én foglalták el új épületeiket, amelyeket a templom keleti oldalán azonnal egy patika-szárnnyal egészítettek ki. A patikából kezdetben az ablakon adták ki a gyógyszereket. Később, 1884-ben az épületrészt emelettel egészítettek ki. Az épület és a templom 1891-ben neoreneszánsz homlokzatot kapott Kirstein Ágoston terve szerint, 1928/1929-ben pedig a gyógyszertárat alakították át, Hebenstreit Károly terve alapján, hogy kapuja az utcára nyíljon. A homlokzatot a rend gránátalmás jelképe mellett Aesculap és Hygiea díszíti. ■ A férfi betegek kórháza 1796-ban nyílt meg 12 ággyal, majd 1803-ra kibővítették épületét a rendháztól délre és nyugatra. 1815-ben a kórházat meglátogatta Richard Bright brit orvos (a vesegyulladás leírója), aki útleírásban örökítette meg élményeit. A 19. század folyamán alapítványi és hagyatéki adományokból gyarapították az intézményt. 1845-ben a kórház már évente több mint 400 beteget ápolt, és 24 alapítványi ágyat tartottak fenn, egy korabeli leírás szerint „tágas, szép” kórteremben. 1873-ra 40 ágyassá bővült, és sebészet is működött benne. Ekkoriban betegforgalma 774 fő volt 9240 ápolási nappal. Az ambuláns betegek száma 1900 és 1910 között 40 440 fő volt, nem számítva a foghúzásra érkezőket. 1904-ben korszerű műtő épült, 1924-ben pedig a kórház nyilvános lett. Az emeleti lakószobákat 1926-ban kórtermekké alakítva eddigre már 100 ágyasra növekedett a befogadóképesség, és megnyílt a női betegek számára is. Az 1923/1924-es tanévben Pécsre költözött Erzsébet Tudományegyetem klinikái számos feladatot párhuzamosan láttak el az irgalmas kórházzal, így utóbbi intézmény szerepe némileg csökkent. Ángyán János professzor személyében ekkor felügyelte először a kórházat világi főorvos. 1931-től közkórháznak számított. 1940/1941-ben a Bem utcai részen kétemeletes, ma is álló kórházrész épült, a földszintjén üzletrészekkel. ■ A magyarországi szerzetesrendek feloszlatása során a pécsi irgalmasrendieket 1950. jún. 9/10-én Abonyba deportálták, majd épületeiket és kórházukat államosították. Utóbbit a Pécsi Orvostudományi Egyetem vette át. 1951-ben a gyógyszertár helyiségeibe is a II. Belgyógyászati Klinika költözött be. Eredeti patikabútorzatát a Marx úti gyógyszertárban használták tovább, majd 1990-ben visszavitték, és Gránátalma néven, de állami gyógyszertárként nyitották meg újból. ■ A diktatúra elmúltával, Dömötör Hilár tartományfőnök (aki 1969 óta az irgalmasrendi templom igazgatója volt) 1990-ben visszaszerzett néhány rendházi szobát, majd 1992-ben megállapodást között az egyetemmel a kórház 10 évi közös működtetéséről. Ekkor II. sz. Belgyógyászati, illetve II. sz. Sebészeti Klinika működött benne, 1995-ben pedig itt nyílt meg a szívsebészeti centrum. A megállapodást később meghosszabbították, és 2002-ben az épületet – jórészt a rend költségén – felújították, valamint egy új szárnnyal bővítették, ambulancia céljára, ez azonban hamarosan bezárt, és 2007-ig a többi egyetemi kórházi osztályi elköltözött. Viszont 2004-ban ismét létrejött a Pécsi Irgalmasrendi Kórház, amelyhez eleinte egy 18 ágyas idősotthon (hospice), majd 2010-től 24 ágyas krónikus belgyógyászati részlegből tartozott. 2007-től Pécsett már csak egyetlen irgalmasrendi, Morvay Pio atya élt, de 2022-ben a rendház ismét benépesült. ■ (Bojtos Anita, 2025)