Pápai irgalmasrendi konvent és kórház

Az irgalmasrendiek pápai intézményét a város birtokosa, Esterházy Ferenc kancellár alapította 1757-ben, amikor 9000 forintos alapítványt tett, amelyet rokonai (Esterházy Imre és Károly püspökök, Esterházy Imre és Paarmé Esterházy Antónia) további 4000 forinttal egészítettek ki, továbbá átengedte az irgalmasrendnek a Zöldfa-fogadót (Behausung zum Grünen Baum), akik még abban az évben megnyitották kórházukat. 1765–1766 között a kórház és a konvent számára Fellner Jakab terve szerint újabb, emeletes ház épült. ■ A kórházban még az 1900-as évek elején is egy nagy terem volt berendezve 22 ággyal (még az alapítás idejéből), valamint 5 szoba 28 ággyal háborús vagy járványos időkre (ez későbbi fejlesztés volt). A betegek létszáma évente 300-400 között volt. A kapualjból nyílt az 1757-től működő patika, melynek eredeti berendezéséből kevés maradt. 1913-ban fölmerült, hogy új, városi kórházat építenek, az irgalmas rend azonban inkább a sajátjuk bővítése mellett érvelt, mondván, hogy ez kevesebb költséget jelentene a városnak. Löber Dezső Imre perjel kezdte meg 1922-től a kórház korszerűsítését, amely 1922-ben nyilvános jellegű, 1931-től pedig közkórház lett. 1925-től az Esterházy grófok és Pápa város döntése nyomán 9777 négyszögöles ingatlannal bővült, ahol 1925 és 1931 között több ütemben újabb épületekkel és felszereléssel bővítették. Így az ágyak száma 1927-ben 80, 1935-ben 120, 1943-ban pedig 150 volt. Az irgalmasrendiek kápolnájában az egyházi iskolák 1948. évi államosítása után a gimnázium nélkül maradt pápai bencések miséztek. ■ A magyarországi szerzetesség feloszlatásakor, 1950 őszén az irgalmasrendieknek el kellett hagyniuk Pápát, kórházukat államosították, az városi gyógyintézet lett, a szocialista időkben 234 ággyal működött. A kommunista diktatúra megszűnte után, 1990-ben az épületről és az intézményről a rend lemondott, helyette pénzügyi kárpótlást kapott. ■ (Bojtos Anita, 2025)