Titulus
Páduai Szent Antal
Típus
rendház
Felekezeti jelleg
katolikus
Létesítés éve
1760
Cím
Kismarton / Eisenstadt, Esterházystraße 26.
Története

Esterházy II. Pál Antal herceg 1760-ban az irgalmasrendre bízta azt a templomot, ispotályt és patikát, amelyet még nagyapja, I. Pál herceg létesített 1712/1713-ban a kismartoni Kálvária-hegyen (Oberberg, Felsőkismartonhegy). A templomot eredetileg Havas Boldogasszony, majd a Világ Megváltója, végül 1739. évi átépítése után Páduai Szent Antal tiszteletére szentelték. Az irgalmasrendiek ünnepélyes beiktatására csak azután került sor, hogy a herceg által tett 43 ezer forintos alapítványt 1760-ban Mária Terézia királynő is jóváhagyta, azzal a feltétellel, hogy az irgalmasrendiek koldulással nem gyűjtenek adományokat. A kórház elsősorban a hercegi uradalom alkalmazottait szolgálta, nyolc betegágya volt, egy különszoba pedig a magasabb rangú uradalmi tisztek rendelkezésére állt. Az ágyak száma később a herceg özvegy édesanyja (Maria Oktavia von Gilleis) és felesége (Maria Anna Louisa dei Marchesi Lunatti-Visconti) támogatásából 30-ra emelkedett. A napóleoni háború miatt 1809-ben katonai kórházzá alakították, majd azt követően II. Miklós herceg alaposan felújította. A következő évszázad során kevés fejlesztés történt benne. Az első világháború alatt, amikor ismét hadikórház lett, még sem vízvezeték, sem elektromos áram nem volt benne. ■ A konventnek a kórház körül kezdettől fogva szőlői is voltak, amelyet az irgalmasrendiek maguk kezeltek. A templomban komoly zenei élet volt, egyes alkalmakkor az Esterházy hercegek zenészei játszottak benne, köztük Joseph Haydn, aki 1775-ben e templom számára írta Istenes Szent János-miséjét (Kleine Orgelsolomesse). ■ Mivel Kismartont az első világháborút követő békeszerződések Ausztriának ítélték, 1922-ben a konventet az osztrák irgalmasrendi provinciához csatolták. A Bécsből érkező Melchior Schromm perjel, valamint rendtársai aug. 22-én elhanyagolt állapotban vették át a konventet és a kis kórház vezetését. A következő évtizedben az épületet korszerűsítették és fejlesztették, 1931-ben műtőtermet létesítettek és röntgengépet szereztek be, 1934-ben női osztályt nyitottak, ahol az ápolást eleinte a linzi ferences nővérek, majd az Isteni Megváltó Leányai végezték. Miután 1936-ban az épületet egy emelettel magasították, és így mindenhol kétemeletes lett, a kórház már 120 ággyal rendelkezett, amelyekben évente kb. 2000 beteget gyógyítottak. ■ Ausztria német megszállása után a nemzetiszocialista kormányzat 1938 novemberében államosította az irgalmasrendiek épületét, majd 1939 májusában mégis visszaadta a rendnek, bár a gazdasági, ellátási és személyi kérdések továbbra is az állami igazgatás kezében maradtak. ■ A háború után, 1946/1947-ben Burgenland tartomány jelentős támogatásával megkezdődött a kórház fejlesztése északi irányban, a Lajta-hegység emelkedő domb oldalában. Először új szárny épült, amellyel az ágyak száma 200-ra nőtt, majd 1962-ben Rudolf Münch terve szerint megkezdték egy modern kórház építését, amely a kórház méretét az addigi sokroszorása növelte. Az új épületekben nyílt meg 1965-ben a nőgyógyászati és szülészeti osztály, majd 1976-ban a gyermekosztály, 1979-ben a baleseti sebészet, 1986-ban a szívklinika, és 1988-ban az új kórháztemplom. 1980-ban Észak-Burgenland központi kórháza (Schwerpunktkrankenhaus) lett 470 ággyal. ■ A gyógyszertárat 1945-től már nem a rend tagjai, hanem világi alkalmazottak vezették. A meglévő és a kórházbővítéshez vásárolt földeken 1983-tól a rend piacra termelő borgazdaságot szervezett, amelynek a szomszédos Nagyhöflányban is vannak szőlői. ■ 1989-ben újabb fejlesztések indultak, amelyek a 21. században is folytatódtak. Ennek során 1998-ban megnyitották a nyugati szárnyat (Jubiläumsbau), amelyet az új főbejárat kötött össze a korábbi részekkel. Eközben a rend megszerezte a templomtól nyugatra álló Spitzer-házat, és 1996-ban a rendtagok, a nővérek (valamint a borgazdaság) oda költözött. A rendtagok fogyatkozása miatt 2007 óta a konventnek nincsen perjele, helyette a fenntartói jogok képviseletével egy-egy világi munkatársat bíznak meg. Ugyanakkor újabb komoly építési projekt kezdődött, amelynek során egy újabb háromemeletes kórházépület és parkolóház épült. ■ (Koltai András, 2025)

Archontológia

Perjel és kórházigazgató: Spalke Albert (1760–1763); Dangler Heraclius (1763–1769); Kreitzberger Clarus (1769–1775); Schwaberger Pantaleon (1775–1781); Riss Guntherus (1781–1784); Schmalznapf Samuel (1784–1788); Koch Leo (1788–1806); Nitsch Narcissus (1806–1810); Jeratschnigg Salesius (1810–1835); Pisch Chrysogonos (1835–1838); Leeder Primus (1838–1847); Cullot Cantus (1847–1856); Bursak Borg. Ferenc (1859–1867); Potucsek Ser. Ferenc (1867–1871); Twerdy Maternus (1871–1883); Pöck Faustinus (1883–1884); Dubnitzky Benjámin (1884–1888); Fridrichovsky Kelemen (1888–1889); Szigeti István (1889–1890); Thuróczy Kornél (1890–1893); Zsiska Calasantius (1893–1896); Csincsara Beda (1896–1897); Lengyel József (1897–1899); Szigeti István (1899–1904); Kremmer Eduard (1904–1908); Lengyel József (1908–1909); Hiebsch Dezső (1909–1914); Romaz Péter (1914–1915); Szkotnicky Gábor (1915–1918); Beresz Fidél (1918–1922); Melchior Schromm (1922–1925); Tiburtius Schmid (1925–1928); Dominitius Bella (1928–1931); Sarcander Travnicek (1931–1934); Tiburtius Schmid (1934–1937); Karl Übeleis (1937–1939); Blasius Bauer (1939–1946); Theodor Scheibelhofer (1946–1956); Remigius Payer (1956–1959); Nikodemus Wahringer (1959–1966); Florentin Langthaler (1966–1968); Eduard Pesek (1968–1974); Auremund Unterberger (1974–1977); Lukas Lanzerstorfer (1977–1986); Ildefons Pernsteiner (1986–2001); Markus Wittmann (2001–2004); Lukas Lanzerstorfer (2004–2006).

Bibliográfia
Festschrift aus Anlass des Zweihundertjährigen Bestandes des Krankenhauses und des Konventes der Barmherzigen Brüder zu Eisenstadt, Eisenstadt 1960. – Ryslavy Kurt: Die Eisenstädter Apotheken, in Österreichische Apothekerzeitung 32(1978): 50. – Nowotny Otto, Geschichte der Krankenhauspharmazie, Wien, 2000 (Schriftenreihe Krankenhauspharmazie). – Verena Friedrich: Konventkirche, Krankenhauskirche und Apotheke der Barmherzigen Brüder zu Eisenstadt, Passau 2009. – 230 Jahre Konvent und Krankenhaus der Barmherzigen Brüder in Eisenstadt, hg. von Ildefons Pernsteiner, Eisenstadt, 1990. – Granatapfel: Jahrbuch der Barmherzigen Brüder 2009, 72-73. – Festschrift 1760–2010: Konvent und Krankenhaus Barmherzige Brüder Eisenstadt 1760–2010, red. Christa Praher, Eisenstadt, 2010. URL: https://www.barmherzige-brueder.at/dl/qrkrJmoJKlkmJqx4KJKJmMJkNlmK/BBE-Chronik_Festschrift_aus_2010_pdf
Projekt
Szerzetes Magyarország 1918–1989
Név
Kismartoni irgalmasrendi konvent és kórház

Az intézménynek otthont adó települések

Település Kapcsolat kezdete Kapcsolat vége
Kismarton 1760

DMappák