Egri irgalmasrendi konvent és kórház

Egerbe az irgalmasokat Erdődy Gábor püspök hívta be, aki 1726-ban egy török mecsetből átalakított templomot (amelyhez minaret tartozott), az attól délnyugatra fekvő telket és 30 000 forintos alapítványt adott nekik. A kórház 1727-ben kezdte meg működését, de a rendház és a templom építése, amely Giovanni Battista Carlone irányításával folyt, még hosszú évekig elhúzódott. Az U alakú épület északi (északnyugati) szárnya 1748-ra lett kész, az ottani betegszoba oltárát 1750-ben állították fel. A déli (délkeleti) szárny minaret felé néző végének díszes homlokzatát 1754-ben fejezték be be, és Szent Mihály, Szent János valamint Szent Rafael szobrait helyezték el rajta. 1769–1700 között a kórházban működött Magyarország első egyetemi szintű sebészeti fakultása (Schola Medicinalis), amelyben kezdetben Markhot Ferenc megyei főorvos is tanított. ■ A templommá alakított dzsámi a 19. század közepére olyan rossz állapotba került, hogy 1841–1843 között Jaeckel Gordián perjel a kórházi épület északkeleti oldalán, a kvadrum lezárásaként új kápolnát építtetett Pyrker János László érsek költségén. Homlokzatán helyezték el az addigi homlokzati szobrokat. Ugyanakkor a dzsámit lebontották, csupán a minaret maradt meg. ■ A kórházban az 1870-es évek elején nagyjából évi 600 beteget láttak el 32 ágyon. Az elmegyógyintézet II. József kora óta működött, 1871-ben 30 ápoltja volt. Elhelyezésükre külön épület szolgált a kórház keleti oldalán, majd 1895-ben az északi épületszárnyához kapcsolódóan 80 fős férfi elmegyógyintézetet létesítettek. A templom homlokzatát 1887–1891 között átépítették, belső terét pedig 1908-ban Graits Ede festette ki. A kórház és az elmegyógyintézet épületét a rend 1907 és 1909 között Kauser Gyula terve szerint, saját költségén helyreállította és kibővítette (a budai kórház mintájára), így kapacitása sokszorosára nőtt. A kórházban 100–120 beteget tudtak fogadni, a bel-, sebészeti, bőr- és nőgyógyászati, bujakór-, fogászati osztályokon, amelyeket orvosi és röntgenlaboratórium szolgált ki. A kórház 1926-tól nyilvános jelleget kapott, valamint ekkor bővítették az elmegyógyintézetet a mellette megvásárolt telekkel, amelyet üdülőkertté alakítottak. Így 300 főt is be tudott fogadni. 1931-ben tatarozás és átalakítás után közkórháznak számított, és ide helyezték Pozsonyból a rendtartomány noviciátusát. ■ Az itteni Gránátalma gyógyszertár sajátos terméke az „egri víz” volt, egy 14 féle gyógyfűből előállított alkoholos növényi kivonat, amelyet gyomorbántalmak ellen, és étvágyjavítónak használtak. ■ A magyarországi szerzetesség feloszlatásakor, 1950 őszén az irgalmasrendieknek el kellett hagyniuk Egert, kórházukat államosították, városi gyógyintézet lett, a szocialista időkben 234 ággyal működött. Később Markhot Ferencről nevezték el. A templom is a kórház része lett, ezért 1960-ban bezárták és raktárnak használták. Többször is felújították, először 1954–1957 között, majd az 1960-as évektől 1986-ig folyamatosan folyt egy nagy rekonstrukció. ■ A kommunista diktatúra megszűnte után, 1990-ben az épületről és az intézményről az irgalmasrend lemondott, helyette pénzügyi kárpótlást kapott. ■ (Bojtos Anita, 2025)