Győri sarutlan kármelita rendház

Szelepcsényi György esztergomi érsek végrendeletében 50 000 forintot hagyott a kármelita rend német rendtartományára egy magyarországi zárda alapítása céljából, mielőtt 1685-ben elhunyt. A hagyaték kezelője, Kollonich Lipót győri püspök ennek az összegnek a felét átadva három lehetőséget kínált letelepedésre a rend számára. A kármeliták Győrt választották, és megvásárolták a vár alatti Perger-házat. Az első három rendtag 1697. július 28-án érkezett Győrbe. Az ideiglenes rendház október 12-re készült el, a nagyobb teremben berendezett kápolnát dec. 7-én szentelte fel Telekesy István győri nagyprépost. A rend bővülése miatt 1698-ban megszerezték a telkükkel szomszédos katonai építészeti hivatalt, melyet rendház céljaira építettek át. A rendház önellátása céljából 1699-ben Takács Mihály postamester kertet ajánlott fel a kármeliták részére Győr-Sziget területén. A gyakori árvizek miatt azonban ezt a rend 1883-ban eladta. ■ A kármelita rend temploma hamarosan népszerűvé vált a hívek körében. 1721 és 1725 között felépült a ma is látható barokk templom, mellette a lorettói kápolnával („Sötét kápolna)”, Szűz Mária lorettói házának teljes másolatával. 1732-re a rendház is elkészült. 1731-től rendszeresen tartottak a templomban nagyböjti lelkigyakorlatokat, 1765-től vasár-és ünnepnapokon hitelemző beszédek hangzottak el a hívek számára. ■ Több katasztrófát éltek át a kármelita atyák. 1708-ban a kuruc pusztítás, majd pestis, 1712-ben újabb pestisjárvány ütötte fel fejét Győrben. 1763 nyarán a várost sújtó földrengések következtében megrepedtek a templom falai, ezt követően Zichy Ferenc püspök körlevele nyomán a kármelita templomban is naponta mutattak be engesztelő szentmisét. ■ II. Józsefnek szerzetesi rendházakat feloszlató rendelkezései a győri Kármelt nem érintették, azonban a 19. század első felében megromlott a szerzetesi fegyelem. 1809-ben a francia ostrom, és a városi lakosság befogadása törte meg a Kármel belső rendjét, 1848-ban pedig kaszárnya, majd börtön működött az épületben. A rendház reformja 1859-ben kezdődött. A kolostori élet zártabbá vált, melynek egyik lépéseként a belső udvaron álló közkutat lezárták, helyette új vízvételi lehetőséget nyitottak a lakosság számára a klauzúrán kívül, a templom közelében. Viszont 1878-ban Emmánuel perjel a rendház északi szárnyában kisszemináriumot (internátust) nyitott a bencés gimnáziumban tanuló, a kármelita lelkiség iránt fogékony fiatalok számára. Az épületbe 1885-ben bekötötték a vízvezetéket, majd a századfordulóig több felújítási munkát végeztek. Miután 1903-ban létrejött a rend magyarországi félprovinciája, itt működött annak noviciátusa. ■ 1945 tavaszán a templomba temették el – ideiglenes jelleggel – Győr vértanú püspökét, Apor Vilmost, aki 1986-ig nyugodott itt. ■ A magyarországi szerzetesség felszámolása során a győri kármelitákat 1951. júl. 31. és aug. 1 közötti éjszakán Tihanyba deportálták. Ősszel szerzetesi ruhájukat elhagyva visszatérhettek a városba, de templomukat egyházmegyés papok vezették tovább. ■ 1989-ben a kármeliták visszakapták a templomot és a rendházat, ahol ismét megkezdték szerzetesi életüket, a kolostor egyik szárnya pedig Klastrom szállóként működik. ■ (Fischer Gergely János, 2024)