Egyetemes rend adatai
Magyarországi szervezet adatai
A szentföldi, Kármel hegyi remeték közössége a 13. század közepén költözött Európába, gyors gyarapodásnak indult, és hamarosan szinte minden országában letelepedett, többek között Magyarországon is (Budán, 1372-ben). Miközben a remeték hagyományos életformáját a koldulórendek lelkipásztori munkájával egészítették ki, az eredeti (1210 körül készült), szigorú regulákat a 15. században pápai engedéllyel többször könnyítették. Ezt nem minden kármelita tartotta szükségesnek, így a renden belül több reformkongregáció létesült. ■ Jézusról nevezett Teréz (Avilai Szent Teréz) 1562-ben a spanyolországi Avilában létesítette a kármelita nővérek első reformált (sarutlan) kolostorát. Öt évvel később a rend generálisától engedélyt kapott további női kolostorok és két férfi kolostor alapítására. A Keresztről nev. János (Juan del Cruz) és Antonio de Heredia Duruelóban kezdték meg a reformált kármeliták életét, amelyet állandó ima és a környék lelkipásztori szolgálata töltött ki. További alapítások után XIII. Gergely pápa 1580-ban engedélyezte egy önálló sarutlan kármelita rendtartomány létrehozását. Teréz halálakor (1582) már 15 férfi és 17 női kolostorban 300, illetve 200 sarutlan kármelita élt. 1588-ban több rendtartományra kellett őket osztani, amelyből az egyik Mexikóban működött. Ezek közös vezetésére helyettes rendfőnököt (vicarius generalis) választottak, majd 1593-ban VIII. Kelemen pápa a reformált vagy sarutlan ágazatot külön szerzetesrenddé nyilvánította. ■ Magyarországon a 19. század végén két sarutlan kármelita rendház (Győr, Budapest) működött, amelyek az ►osztrák-magyar rendtartományhoz tartoztak. A rend generális definitóriuma 1903. április 15-én úgy döntött, hogy a rendtartományt szétválasztja, és létrehozta a Szent István nevét viselő magyar féltartományt. A noviciátusnak a győri kolostor adott otthont, a tanulmányi házat pedig a következő évben alapított zombori rendházban hozták létre. Miután az a trianoni békeszerződéssel Jugoszlávia területére került, és elvált a magyar provinciától, a rendi utánpótlás további képzése a győri rendház feladata lett, majd 1930. május 27-én újabb tanulmányi ház létesült Keszthelyen. A második világháború alatt a rend tovább terjeszkedett. 1940-ben kolostor épült Kunszentmártonban, 1942-ben megindult a miskolci letelepedés előkészítése, 1945/1946-ban pedig Pápakovácsi mellett Attyapusztán remeteség épült. Ezek után 1947. jún. 11-én megalakult az immár teljes jogú magyar rendtartomány, amelynek létszáma 1948-ra elérte a 107 főt. A magyarországi szerzetesség felszámolása során 1950 őszén az összes kármelita rendházat államosították, de egyes helyeken (Budapest, Attyapuszta) a rend tagjai egyházmegyés lelkészként továbbra is megmaradhattak. ■ A kommunista rendszer megszűntével, 1989-től a kármeliták visszakapták a templomaikat és a rendházaikat, és a legtöbb helyen ismét megkezdték szerzetesi életüket. ■ (Fischer Gergely János, Koltai András, 2024)
A kármelita lelkiséget a kontemplatív és az aktív élet kettőssége jellemzi. A kármeliták egyrészt a Kármel hegyi remeték életét folytatják, és idejük jelentős részét a világtól elvonulva, celláik magányában, imádságban töltik. Az atyák és a kartestvérek (choristae) közösen mondják a zsolozsmát, valamint este és reggel egy-egy órát foglalkoznak elmélkedő imával (oratio mentalis), és egyébként is kerülik a fölösleges beszédet. A sarutlan kármeliták rendtartományaihoz szinte mindig tartozott egy-két remeteség (domus eremitica, eremus), amelyek arra szolgáltak, hogy ott a szerzetesek hosszabb időt, akár egy-egy évet a világtól elvonulva, kontemplatív imádságban tölthessenek, és utána annak lelki bőségéből megújult erővel adhassák át magukat más feladataiknak. A kármeliták ugyanis azt is vállalják, hogy elöljáróik rendelkezése szerint azokat a lelki kincseket, amelyeket az imádság és szemlélődés óráiban gyűjtöttek, mások szolgálatába állítsák prédikálás, tanítás, gyóntatás, lelkivezetés és más lelkipásztori feladatok során vagy a lelkiségi irodalom művelésével. A Kármel elsődleges célja az Istenbe merülés, de második helyen a lelkipásztori munka áll, sőt nem zárkóznak el a missziós munka elől sem, hagyományosan főként a Közel-Keleten, a szentföldi gyökereikhez közel álló országokban. ■ (Koltai András, 2025)
[Kézikönyvek:] Karcsú 1867, II, 158-159. – Tóth Mike 1904, 71-74. – Balanyi 1923, 238-243. – Balanyi 1933, 63. – Heimbucher 1933–1934, II, 54-85. – LThK 1957–1967, V, 1368-1372 (G. Mesters). – DIP 1974–2003, II, 523-602. – Puskely 1998, I, 610-614. – MKLex 1993–2014, VI, 214-217 (Diós István). – KMTL 1994, 329 (Regényi Kund). – Hetényi Varga 1999–2002, II, 415. – MaMűL 2003–2014, V, 116-117 (Medgyesy-Schmikli Norbert). – Historisches Lexikon der Schweiz, 2010 (Philipp Kalbermatter), URL: https://hls-dhs-dss.ch/de/articles/011709/2010-03-10/. – [Névtárak:] CatOCDHung 1943. – MKA 1927, 246. – MKA 1929, 252-254. – MKA 1930-1931, 243-244. – Somorjai 2008, 220-221. – OKN 2000-2001, II, 329-334. – [Könyvek, tanulmányok:] Ambrosius a S. Theresia OCD: Monasticon Carmelitanum seu Lexicon geographicum-historicum omnium fundationum universi Ordinis Carmelitarum, in Analecta Ordinis Carmelitarum Discalceatorum 22 (1950), 462. – Mátéffy J. Brúnó OCD, Karmelita rend története Magyarországon, Székesfehérvár, 1996. – Terézi Kármel : 100 éves a magyar rendtartomány, szerk. Vörös András, Budapest, 2003. – [Web:] Wikipedia/hu (Sarutlan Kármelita Rend). – https://www.karmelitarend.hu/ – https://digicarmel.com/details.vm?q=id:0000001044
meltematricula@gmail.com
https://melte.hu
https://www.facebook.com/magyaregyhazileveltarosok