Budapesti sarutlan kármelita rendház

Soós István kármelita szerzetes 1895-ben missziót tartott a budapesti Terézvárosban. Ennek tapasztalatai alapján ért meg benne a döntés, hogy az egyre gyarapodó angyalföldi munkásság és családjuk pasztorációjához szükséges egy kápolna építése. Az év nyarán gróf Zichy Jánosné adományából a kármelita rend telket vásárolt a Huba utca és az Oldal utca (ma Rózsafa utca) találkozásánál, majd a Pálffy Pálné Károlyi Geraldine által gyűjtött támogatásból Puscher István tervei szerint egy év alatt felépült itt egy kápolna, melyet 1896. július 19-én szentelt fel Bogisich Mihály budapesti érseki helynök, címzetes püspök. A rendházba is ekkor vonultak be az első kármeliták. A hívő közösség hamar kinőtte a kápolnát, ezért már az év karácsonyán megindult a gyűjtés templomépítésre, a Prágai Kis Jézus szobrának kihelyezésével. A főváros, valamint gazdag mecénások támogatásával 1898-ra összegyűlt a templom építésére szánt pénz, melynek alapkövét okt. 15-én tették le. Az építkezés jól haladt, a Hofhauser Antal által tervezett neogótikus templomot 1899. okt. 15-én az uralkodó jelenlétében szentelte fel Boltizár József esztergomi segédpüspök. A templom 1905-ben toronyórával, 1925-ben pedig haranggal egészült ki. ■ A rendházba költözött 1903-ban a sarutlan kármeliták tartományfőnöksége. ■ A szerzetesrendek 1950. évi szétszóratását követően a templom az esztergomi főegyházmegyéhez került, de templomigazgatója Csapó Imre Gábor személyében mindvégig kármelita maradt. Itt tudtak szentmisét bemutatni és gyóntatni rendtársai, Marton Boldizsár Marcell, vagy Kovács Ágoston. Az 1956-os szabadságharc során a templom tornya belövést kapott. ■ A kármelita rend 1989 után kaphatta vissza hivatalosan a Huba utcai templomot, ahol ismét megindulhatott a rendi élet. 2016/2017-ben megtörtént a templom felújítása, amelynek befejeztével Erdő Péter érsek áldotta meg. ■ (Fischer Gergely János, 2024)