Újvidéki ferences rendház

A rendház alapítása Körösztös Krizosztom ferences atya munkájának köszönhető, aki a Délvidék Magyarországhoz történt visszacsatolása (1941) után katonalelkészéként érkezett Újvidékre. Közbenjárására Léh Mátyás szépligeti (Gajdobra) plébános a rendnek ajándékozta újvidéki emeletes házát, amelyet kápolnának és rendháznak rendeztek be. A kápolnát 1943-ban Zadravecz István tábori püspök szentelte meg, majd hamarosan kétszeresére bővítették. Az itteni ferencesek elsősorban a szórványban élő környékbeli magyarok között végeztek missziós munkát. ■ Miután 1944 októberében a szerb partizánok elfoglalták a várost, a férfiakat internálótáborba gyűjtötték, köztük Körösztös Krizosztom és Kovács Kristóf ferenceseket is, akik napokon át vigasztalták, gyóntatták az elfogottakat. Végül a partizánok Krizosztom atyát 1944. október 28-án agyonverték, Kovács Kristófot pedig november 1-én a Indija község határában lelőtték. ■ A rendházat és a kápolna vezetését 1945 márciusában Pletikoszich Péter vette, át, majd miután az év végén bebörtönöztték, Ashiku Anton, az albán ferences rendtartomány tagja vette át a helyét. 1955-től a rendházat jogilag is a Szent Cirillről és Metódról elnevezett horvát ferences rendtartományhoz csatolták. A horvát ferencesek népmissziókat, zarándoklatokat szerveztek a Bácska és a Bánság településein. 1982-ben Harmath Károly vette át a rendház vezetését, aki főként magyar nyelvű könyvkiadással foglalkozott (mivel Jugoszlávia akkori szabadabb légkörében ez könnyebb volt, mint Magyarországon). Megalapította az Agapé Könyvkiadót, amelynek saját nyomdája is volt. Ezért az épületen 1986-ban és 1991-ben jelentős felújításokat végeztek, hogy alkalmas legyen a nyomda elhelyezésére. A rendház 1987-ig volt önálló rezidencia, akkor a szabadkai rendház fiókrendháza (domus filialis) lett. ■ (Koltai András, 2025)