Budai irgalmasrendi Császár-fürdő és üdülőház

A budai Országút városrész északi részén, a Duna-parton fekvő Császár-fürdő (Kaisersbad) vizét részben a Szemlő-hegyi források, részben fúrt kutat adják. A középkorban már kedvelt fürdőhely volt, és a törökök idejéből pedig Veli bég fürdője máig megmaradt. Ezt Buda visszafoglalása után, 1702-ben Eckher János budai fürdős vásárolta meg, aki további szobákkal és 1727/1728-ban Nepomuki Szent Jánosnak szentelt kápolnával egészítette ki. ■ Miután 1803-ban Pfisterer András városi főorvos felfedezte gyógyhatását, 1806-ban Marczibányi István (1752–1810) vásárolta meg az irgalmasrend számára, hogy jövedelemforrásul szolgáljon kórházuk fenntartására. Ekkor az épületet Heinricher Keresztély irgalmasrendi építész terve szerint kibővítették. Így abban közel 40 vendégszoba, kisebb fakádas (14) és kőkádas (7) fürdőszobák, közös fürdő és iszapfürdő (Veli bég fürdője) is helyet kapott. A rend bérbe adta, de ügyelt arra, hogy a bérlők a fürdőt tisztán, jó állapotban tartsák. ■ A Császár-fürdőt 1842 és 1844 között Hild József klasszicista ízlésű terve szerint jelentősen átépítették. A félköríves gyógyudvar körül 26 márványmedencés fürdőt alakítottak ki, valamint az épületben kávéház, étterem és táncterem is helyet kapott. Ekkor került lebontásra a régi kápolna is. Helyette 1843/1844-ben a Zsigmond (Óbudai) utca túlsó, nyugati oldalán építettek új kápolnát, ugyancsak Hild terve szerint, de immár Szent István király tiszteletére. Ekkor épült a kápolnához északról csatlakozó ház is, amelyet eredetileg a lábadozó betegeknek szántak (Rekonvaleszentenhaus, korabeli magyar nevén „üdülők háza”). A rendnek már korábban működött hasonló intézménye Bécsben és Pozsonyban is. Mivel azonban az utcára néző épület kórháznak kevésbé volt alkalmas, és a nagyszabású építkezés során a rend eladósodott, az üdülőházat 1846-tól szállodaként adták bérbe. Végül 1857-ben a királyi kincstártól kapott kölcsönből tudták rendezni pénzügyi helyzetüket, és 1904-re fizettek ki minden tartozást. Ezt követően az üdülőházban az irgalmasrendi kórház fürdő-belosztálya működött, és „kiskórháznak” nevezték. ■ Eközben, az 1870-es évek végén a rend saját kezelésbe vette a Császár-fürdőt. A fürdő igazgatók a 20. században mindig a tartományfőnökök voltak. 1925-ben Mura József Fülöp irgalmasrendi testvér lett a fürdő igazgató-helyettese, aki 1926-ban a telek északi részén megépítette Budapest első versenyuszodáját ezer fős lelátóval, ahol úszó- és műugróversenyeket, vízilabdameccseket rendeztek. ■ Amikor 1950-ben a kommunista diktatúra betiltotta az irgalmasrend működését, a Császár-fürdő épületeit is államosították. A Császár-fürdő uszodai és fürdőző részei a főváros kezelésébe kerültek, míg az emeleti, gyógyító részek az Állami Rheuma Kórházhoz, amelyből 1951-ben, az irgalmasrendi nagy- és kiskórházzal összevonva létrejött az Országos Reuma (később Reumatológiai) és Fürdőügyi (később Fizioterápiás) Intézet (ORFI). 1966-ban a Fővárosi Fürdőigazgatóság átadta az ORFI-nak a Császárfürdő teljes déli részét, a Hild-udvart, északi részén pedig 1976-ban megépült a Komjádi Béla Sportuszoda, a kettő között pedig egy gyógyszálloda („ORFI Hilton”). Az államosítás után csupán a császárfürdői kápolna maradt meg az egyház használatában. Szentélyét 1977-ban átalakították, és Borsos Miklós szobrászművész alkotásait helyezték el benne. ■ A diktatúra megszűnése, a rendszerváltozás után az irgalmasrend vagyonának visszaadását hosszú viták előzték meg. Végül 2000-ben az irgalmasrend a nagykórház (Frankel Leó utca 17-19.), mellett megkapta a kiskórházat (Frankel Leó utca 54.), a Hild-udvart (Frankel Leó utca 31-33.), Veli bég fürdőjét és a gyógyszállót is. A Hild-udvarban kapott helyett a Budai Irgalmasrendi Kórház kardiológiai és reumatológiai osztálya. Veli bég fürdőjét 2008 –2012 között Virág Csaba építész terve alapján rekonstruálták, és azóta ismét gyógyászati, illetve rekreációs célokat szolgál. ■ (Koltai András, 2025)