Simontornyai ferences rendház

1694-ben Radonay Mátyás Ignác pécsi püspök engedélyezte a bosnyák ferenceseknek, hogy Simontornyán, amely ekkor Tolna vármegye székhelye volt, rendházat építsenek, és egyúttal rájuk bízta Ozora, Pincehely, Kis- és Nagyszékely lelki gondozását is. A boszniaiak azonban 1717-ben távoztak a városból, valószínűleg a helyőrség felszámolása miatt, mivel a megmaradt mintegy ötven katolikus család pasztorálását nyelvi nehézségek miatt nem tudták vállalni. ■ Így a simontornyaiak 1720-ban a pécsi püspök jóváhagyásával a mariána rendtartományból kértek és kaptak magyarul jól beszélő szerzeteseket, akik átvették a plébánia vezetését. A ferencesek egy török dzsámit alakították át (vagy vissza) templomnak, Szent Imre tiszteletére. E helyett 1728 és 1766 között földesúri és egyéb adományokból új, barokk templomot építettek, és 1741-ben Szent Adalbert tiszteletére szenteltek. Titulusát 1768-ban, a főoltár építésekor változtatták meg Szent Simon és Júdás apostolok tiszteletére. Az összes oltár és a templom kifestése özv. Hrabovszky Antalné Kiszely Judit hagyatékából készült, ezért a főoltáron Szent Antal és Judit szobrai is láthatók. Tornya 1771-ben, a mellette álló kolostor 1728 és 1754 között épült. Az itteni ferencesek filiaként pasztorálták Szilast, Egrest, Vámot, Déget és Kisszékelyt. ■ A magyarországi ferences provinciák átszervezésekor, 1900-ban a mariána provinciától a kapisztrána provincia vette át, amelynek tagjai népmissziós prédikációkkal igyekeztek emelni a hitéletet. Később világi harmadrend, Rózsafüzér Társulat, Kordás Társulat, illetve hittancsoport is működött. A ferencesek vezették a plébániát is (ekkor már Vámpuszta, Vámszőlőhegy és Igar filiákkal). ■ A magyarországi szerzetesrendek 1950. évi fölszámolása során a rendházat államosították. A plébánián 1951 novemberéig ferencesek működtek, azóta pedig egyházmegyés papok. A templomot 1944-ben a felújították, falképeit restaurálták. Tornyának háborús sérülését 1973-ban javították ki. ■ (Szuly Rita, 2025)