Batthyány Ádám (1610–1659), miután katolizált, és 1634-ben uradalmaiból kiutasította a protestáns lelkészeket, több szerzetesrenddel is tárgyalt arról, hogy tagjai letelepedjenek birtokán, és részt vállaljanak a rekatolizációs lelkipásztori munkában. Végül a mariánus ferencesekkel egyezett meg, akiknek felajánlotta a németújvári vár alatti romos templomot, amely a 15. század végén az ágostonos remeték kolostorához tartozott. Az első három ferences 1641 nyarán érkezett Németújvárra. Eleinte a várban kaptak szállást, miközben megkezdődött a templom és a kolostor felújítása, amelyet bécsi olasz mesterek végeztek. A tervező Filiberto Lucchese, a kivitelező Carlo Retacco volt. Az építkezés során a kicsiny gótikus templom nyugat felé méretes hajóval, toronnyal és emeletes kolostorral egészült ki. 1643-ban a ferencesek már ebben laktak, és 1647-ben a közösség konventi rangra emelkedett, de ünnepélyes beiktatásukra csak 1648. április 26-án került sor. Az alapítólevelet Batthyány Ádám 1649-ben állította ki. A templom főoltárát 1649/1650-ben a grazi Matheus Kern készítette, majd 1652-ben szentelte föl Püsky János győri püspök Sarlós Boldogasszony (Szűz Mária látogatása) tiszteletére. A kolostorban szobái voltak Batthyány Ádámnak és feleségének, és a ferencesek egyike udvari lelkészként állandóan mellette tartózkodott. Jelenlétében az udvar tagjai közül az 1650-es években évente 10–12 ember tért katolikus hitre. A németújvári ferencesek 1643-től adminisztrálták a városi magyar plébániát, majd 1647-től a Szent Jakab templomot, tehát a német plébániát, és 1649-től a szentmiklósi (külvárosi) horvát plébániát. Koldulási területük felölelte Vas megye egész nyugati részét, északon Pinkafő felé („mendicatio Germanica”) és délen a Rába völgyéig („mendicatio Hungarica”). Utóbbi területről a plébánosok (Rábakethely, Rábagyarmat, Pinkamindszent, Egyházasrádoc, Magyarszecsőd) a 18. században Szt. Antal, Szt. Ferenc és Porciunkula ünnepén híveikkel rendszeresen Németújvárra mentek misét hallgatni, és 1756-ban azt kérték, hogy olyankor magyar nyelvű prédikáció is legyen. 1848-ban 8 pap (magyar, horvát és német ajkú) és 3 laikus testvér élt Németújváron. ■ A rend 1897. évi reformja után is a „fekete barátok” közé tartoztak, míg 1912-ben Batthyány Iván (a kegyúri család képviselője) kívánságára reformált ferencesek vették át a kolostort. A templom alatti kriptát többször bővítették, 1830-ban pedig külső bejáratot kapott a templom déli oldalán. Oda temették a 16. századtól a Batthyány család tagjait, köztük Batthyány-Strattmann Lászlót (1870–1930), a szegények orvosát, akinek koporsója 2003. évi boldoggá avatása óta a templom bejárata mellett található. A kolostor máig eredeti helyén megőrzött könyvtárának különlegessége, hogy Batthyány Ádám őseitől, főként Batthyány Boldizsártól (1537–1590) örökölt családi könyvtárát, illetve az általa elűzött protestáns prédikátorok könyveit is a ferenceseknek adta. ■ A trianoni határváltozások következtében 1921-ben a város Ausztria része lett, ezt követve 1939-ben a rendház az osztrák Szent Bernardin Provinciához került. A Németújváron élő utolsó magyar mariánus ferences Józsa Remig atya (1913–1993) volt. (Koltai András–Rácz Piusz, 2025)
Gvardiánok (elöljárók): Leser Grácián (1912–1915); Lantos Angelus (1915–1920). – Prézesek: Leser Grácián (1920–1924); Pfeiffer Alfonz (1924–1930); Bajor Asztrik (1930–1936); Pfeiffer Alfonz (1936–1939); Theodos Schachermeier (1939–1947); Odorich Bihl (1947/1948); Eduard Styblo (1948–1951). – Gvardiánok: Gilbert Haas (1951–1960); Roman Hasenhütl (1960–1966); Alfons Pögl (1966–1969); Anton Bruck (1969–1978);
meltematricula@gmail.com
https://melte.hu
https://www.facebook.com/magyaregyhazileveltarosok