Nagyváradi irgalmasrendi konvent és kórház

Gyöngyösi György váradi kanonok 1760-ban végrendeletében 25 ezer forintos alapítványt, valamint egy templomot, majorságot, szőlőt, házi és templom felszerelést hagyott egy irgalmasrendi konvent és kórház létrehozására Nagyvárad Olaszi városnegyedében. Az alapítványt Mária Terézia királynő azzal a feltétellel hagyta jóvá, hogy az irgalmasrendiek koldulással nem gyűjtenek adományokat. Az irgalmasrendnek átadott templom 1754–1760 között épült, és 1765-ben szentelték fel, de az alapítót 1760-ban már a kriptába temették. A templomra merőleges, emeletes rendház 1763-ban, az utca vonalával párhuzamos, földszintes kórház 1766-ban épült fel. Utóbbi ünnepélyes megnyitására 1767. aug. 30-án, az Őrangyalok ünnepén került sor. ■ Az alapítványt később más váradi kanonokok is gyarapították. Ehrenfelsi Paal Gáspár kanonok költségén készült 1792-ban a konvent utcai része, hat kórházi ágy, valamint a gyógyszertár és annak berendezése. Czambert János kanonok (1845–1850) a templom és a sekrestye belső felújításáról gondoskodott. Loeffler János kanonok 1849-ben végrendeletileg két beteg pap számára alapított ágyakat, Horányi Ferenc kanonok, Szaniszló Ferenc püspök és Szilasy János kanonok pedig az 1850-es években egy-egy ággyal fejlesztette a kórházat. 1870-ben a kórház 22 ággyal rendelkezett, az évi betegforgalom 495 fő volt. ■ A kórház fenntartására 1899/1900-ban az irgalmasrendiek telkükön bérházat építtettek Rimanóczy Kálmán terve szerint, eklektikus stílusban. (A főlépcsőház mennyezetén a rendre utaló falfestmény is készült.) A házat eleinte az Osztrák–Magyar Monarchia pénzügyminisztériuma vette bérbe. A bevételből Wimmer Julián orvos perjel szorgalmazására 1909-től új műtő, kötöző és mellékhelyiségek épültek, és pótolták a hiányos felszerelést, hogy esetleges háború esetén a harctérről is tudjanak betegeket fogadni. Erre az első világháború alatt sor is került, amikor egyszerre 29 sebesült katonát ápoltak. ■ Miután az első világháború után, 1919-től Nagyváradot Romániához csatolták, 1923-ban a váradi irgalmasrendi konventet is a magyar tartománytól a romániai rendi delegátus alá rendelték. A kórházat, amely 1925-ben városrendezési okokból saroképületté vált, az egészségügyi követelményeknek megfelelően fejlesztették. 1930-ban új műtőket kapott és bevezették a központi fűtést, 1931-ben bennlakó segédorvosi állást nyitottak, 1932-ben a fogászat is új felszerelést kapott, 1942-ben pedig a földszinten új rendelők és kórtermek nyíltak. Eközben a kórházi ágyak száma hatvanra nőtt. ■ A második bécsi döntés után, 1940-ben a város ismét Magyarország része lett, így a konvent is visszatért a magyar rendtartományhoz. 1945-ben azonban ismét változott a helyzet, és a második világháborút lezáró határrendezéssel visszaállt a korábbi, 1940 előtti állapot. ■ A rend működésének a kommunista diktatúra vetett véget, amikor 1949-ben a szerzetesrendeket betiltották, vagyonukat államosították. A gyógyszertár és a kórház azonban tovább működött, sőt a bérházban (pénzügyi palotában) is járóbeteg-ellátót rendeztek be. ■ A diktatúra 1989. évi bukása és hosszas pereskedés után az irgalmasrend (illetve a római katolikus egyház) visszakapta mind a volt kórház, mind a bérház épületét. Utóbbit azonban a román állam visszaállamosította, és így az jelenleg a Bihar Megyei Tanács tulajdonát képezi. A gyógyszertár Misericordianorum, majd Gránátalma néven 2014-ig működött, majd 2019-ben az egyházmegye által fenntartott Gránátalma Patikatörténeti Múzeumként nyitott újra. ■ (Koltai András, 2025)