Kassai Páduai Szent Antal (I.) ferences rendház

A városban a konventuális ferencesek először 1390-ben alapítottak kolostort. Kezdetben nem volt saját templomuk, mert 1402-ben a városi plébános kifogásolta, hogy a ferencesek engedélye nélkül prédikálnak és gyóntatnak a városi Szent Erzsébet-nagytemplomban. A Szt. Miklós tiszteletére szentelt, nagyméretű, kéthajós ferences templom 1405-ben készül el a Perényi család segítségével. A következő évszázad során számos környékbeli főnemes és kassai polgár tett számára adományokat. A reformáció terjedésével azonban a polgárság a ferencesek ellen fordult. Először 1531-ben Dévai Bíró Mátyás városi prédikátor izgatására kergették el a ferenceseket (és a domonkosokat), akik csak Ferdinánd király biztosainak közbeavatkozására térhettek vissza. Ugyanaz ismétlődött 1552 és 1554 között, de 1556-ban, amikor a várossal együtt a kolostor is leégett, a mariánus ferencesek végképp elhagyták Kassát. ■ A régi ferences kolostort Pálffy Pál nádor közbenjárására III. Ferdinánd király 1650-ben a szalvatoriánus ferenceseknek ítélte, akik azonban csak egy mellékszárnyat tudtak elfoglalni, mert az épületet a helyőrségi tüzérség használta. Ugyanakkor a templomból is csak a szentély maradt használható állapotban, amelyet a menekült egri káptalan vett birtokba (Nagyboldogasszony titulusára szentelve). A hajó hadszertárként szolgált, a ferenceseknek pedig csak a szentély és a refektórium közötti Szent Antal-kápolna jutott, ahol német szentbeszédeket tartottak. Később magyar, majd 1683-től szlovák nyelven is hirdették az igét. Eltartásukról eleinte főként a szepesi kamara, később más jótevők gondoskodtak. 1663-tól itt működött a szalvatoriána rendtartomány egyik filozófiai stúdiuma, majd a teológiai is, amely házi és nyilvános disputációkat is rendezett. 1665-ben a rendház konventi rangra emelkedett. A katonaság 1668-ban kiköltözött a kolostorból, amelyet 1671 és 1676 között teljesen újjáépítettek. Eközben, 1671-ben a templom szentélyét is visszakapták, mert az egri káptalan az evangélikusoktól visszavett kassai nagytemplomban folytatta liturgikus működését. De Thököly Imre uralma idején, 1682 és 1686 között a káptalan visszatért a ferences templomba, és a ferencesek ismét a Szent Antal-kápolnába szorultak. Csak ezután kapták meg teljes templomukat, amelyből a hadszertár is kiköltözött, így 1689-ben újra sor került fölszentelésére. Amikor 1707/1708-ban II. Rákóczi Ferenc fejedelem több hónapot Kassán tartózkodott, ő is többször fölkereste ájtatosság céljából. ■ A leromlott állapotú templomhajó újjáépítése csak 1718 és 1724 között történt meg. Ezután a középkori templomból csak a szentély maradt meg, sőt lebontották a Szentiványi László kamarai elnök által 1692-ben a templom közepére épített lorettói kápolnát is. Helyette hátul, a kórus alatt alakítottak ki új lorettói kápolnát. Az építkezés 1724-ben a torony felépítésével fejeződött be. Mivel a barokk kolostorépületen a szomszédos konviktus építkezése miatt statikai problémák, repedések jelentkeztek, 1764 és 1772 között jelentős részét alapjaitól újjáépítették Salzgeber Antal építőmester vezetésével. Ekkor, 1764-ban változott meg a templom titulusa Nagyboldogasszonyról Szent Antalra. 1779-ben a kolostorban keletkezett tűzvész pusztította el a kolostor és a templom tetőzetét és berendezését (valamint a város egy részét). A kár nyomait csak 1784-re sikerült eltüntetni. Ekkor a templom mögött konyhakert volt, betegháznak is használt remetelakkal és műhellyel. A kassai ferencesek több környékbeli településen lelkipásztorkodtak, 1767-ben például hét plébániát láttak el. Mégis II. József császár (aki 1770-ben szintén misét hallgatott a kassai ferences templomban) a kolostort szükségtelennek ítélte, és 1787-ben megszüntette. ■ A bezárt rendházat 1804-től az akkor alapított kassai egyházmegye szemináriuma vette használatba. A templom 1818-ig katonai éléstárként működött, majd kijavítva megnyitották, és 1886-ig a görögkatolikus egyházközség, illetve a Szent Erzsébet templom felújítása idején (1877–1896) a kassai püspök használta. ■ Miután 1938-ban az első bécsi döntés nyomán Kassát ismét Magyarországhoz csatolták, Madarász István püspök azt tervezte, hogy a Szent Antal-templomot, amely akkor a magyar hívek temploma volt, a kolostorral együtt visszaadja a ferenceseknek, a szemináriumnak pedig új épületet emel. Erre nem került sor, de a kapisztrána provinciához tartozó ferencesek a templomot 1939-ben ismét megkapták, és megtelepedtek nem messze attól, a Kovács utcában kapott házban. ■ (Koltai András, 2025)