Gyöngyösi ferences rendház

A konventuális ferencesek a 15. század elején telepedtek meg a mezővárosban. Kolostorukat 1467-ben gúti Országh János, a város földesura a rend obszerváns ágának juttatta, és valószínűleg át is építtette. A 1526-ban Magyarországra betörő oszmán hadsereg egyik alakulata a mohácsi csata utáni hetekben felgyújtotta, de helyreállították, és 1535-ben 18 ferences lakott benne. Buda oszmán kézre kerülésekor oltalomlevelet szereztek Szulejmán szultántól, hogy mint János király volt alattvalói, továbbra is nyugodtan élhetnek. Így nem menekültek el, hanem a következő évtizedekben a budai és egri pasáktól kapott újabb oltalomlevelekkel biztosították működésüket, alamizsnagyűjtő és missziós útjaikat. Ez tette lehetővé, hogy a városban és a hódoltság távolabbi területein lelkipásztori munkát végezhessenek, elsősorban a magyar nyelvű katolikusok között. Ennek köszönhető, hogy Gyöngyös és környéke megmaradt magyarnak és katolikusnak. Eközben, mivel a szalvatoriánus rendtartomány többi kolostorai sorban elnéptelenedtek, az ottani okleveleket és könyveket nagyrészt Gyöngyösre menekítették. A rend 1629-ben itt állította fel teológiai stúdiumát, és a 17. század második felében a kolostorban néha félszáznál több ferences lakott. ■ Az oszmán hódoltság megszűnése után a rendház szűknek bizonyult, ezért 1701 és 1727 között egymás után mindegyik szárnyát újjáépítették. Utolsóként a déli szárny készült el 1729/1730-ban a templom kápolnáival együtt. A templom gótikus hajóját 1718-ban Giovanni Battista Carlone egri építész új diadalívvel és barokk fiókos dongaboltozattal látta el. A jezsuita rend 1773. évi feloszlatását követően a ferencesek átvették a helyi gimnázium fenntartását, amelyet 1898-ig vezettek. ■ II. Józsefnek a koldulórendeket szabályozó rendelkezései miatt, valamint a hívek és a városi tanács kérésére 1788-ban Eszterházy Károly püspök plébániai feladatokkal bízta meg a ferenceseket, és plébániájukhoz csatolta filiaként Gyöngyöspüspökit. ■ A magyarországi ferences provinciák átszervezésekor, 1900-ban a rendház a megszűnő szalvatoriána provinciától a kapisztrána provinciához került, sőt a tartományfőnök és a stúdium székhelye lett. 1904-ben egy tűzvész óriási pusztítást végzett a templom és a kolostor épületén. 1937/1938-ban az egész épületegyüttes nagyobb felújításon esett át. Ekkoriban, egészen 1950-ig a ferences templom mellett Kordás Társulat, Rózsafüzér Társulat, férfiak Mária kongregációja, Mária testvérület, valamint Leánykör, Legényegylet, illetve egy cserkészcsapat is működött. A második világháború idején a rendház egy részében kórházat rendeztek be, ennek ellenére 1944-ben, a front átvonulásakor az épületegyüttes károkat szenvedett. Kiss Szaléz, a ferences növendékek elöljárója a háború után megszervezte a kereszténydemokrata ifjúsági mozgalmat (KEDIM). Emiatt a kommunisták 1946-ban koncepciós perbe fogták, és Sopronkőhidán kivégezték. ■ A magyarországi szerzetesi rendházak feloszlatásakor 1950 szeptemberében a rendházba szombathelyi mariánus ferenceseket deportáltak, majd államosították. Annak értékes könyvtára az Országos Széchényi Könyvtár helyi műemlékkönyvtára lett. Az épület többi részében kollégium működött, a plébániát pedig egyházmegyés papok vezették, egészen a ferencesek visszatéréséig, 1992 augusztusáig. ■ (Szuly Rita, 2025)