Az apátságot 1183-ban III. Béla király alapította 1183-ban a Rába jobb partján, a Lapincs torkolatával szemben. A szerzetesek 1184-ben Clairvaux legelső filiájából, a champagne-i Troisfontaines-ből jöttek. A király az apátságnak terjedelmes, a középkor végén közel 30 kisebb faluból álló, egybefüggő birtokot adományozott a Rába folyó völgyében (Szentgotthárdtól keletre kizárólag a Rába déli partján, nyugatra pedig a Rába mindkét partján). 1391-ben Zsigmond király a kegyuraságot átadta Széchy Miklós nádor négy fiának, a rend generális apátja pedig az anyaapáti méltóságot 1448-ban Troisfontaines helyett a Graz melletti Rein apátjára ruházta. 1480-ban Mátyás király kérésére, az apátság életének fellendítésére Szentgotthárd hat német apátságból apátot és kilenc szerzetest kapott, akiket azonban a kegyúr, Szécsi Miklós csak a király többszöri felszólítása után volt hajlandó beengedni az apátságba. ■ A monostor utolsó szerzetes apátja, Scholl Henrik 1489-ben halt meg. Azt követően az apátsági birtokot a kegyurak (többnyire a Széchy család tagjai) sajátjukként kezelték. A monostort várkastéllyá („castellum abbatiale”) építették át. A szerzetesi élet valószínűleg az 1532. évi török hadjárat idején szűnt meg. 1553 és 1556 között Johann Betha, a Habsburgok udvari orvosa viselte az apáti címet, de halála után Széchy Margit katonáival foglalta vissza a birtokot. A végvárrá alakított templomerődöt 1605-ben Wolfgang Tieffenbach osztrák kapitány Bocskai István hajdú csapataitól tartva felrobbantotta. A várat Széchy Margit örökösei (a Lobkovicz Poppel és a Csáky család tagjai) ugyan helyreállították, de a templomot nem. 1675-ben Széchényi György győri püspök váltotta magához az apátságot, és 1677-ben a régi templom megmaradt falait felhasználva új templomot építtetett. Halála (1695) után az apátságot unokaöccse, Széchényi Pál veszprémi püspök, majd több egyházi méltóság birtokolta. ■ Végül III. Károly király 1734-ben Robert Leeb heiligenkreuzi apát kérésére ennek az alsó-ausztriai apátságnak adta Szentgotthárdot, azzal a kötelezettséggel, hogy a monostort újra felépítik, és tizenkét szerzetessel benépesítik. Ennek megfelelően 1740 és 1764 között megépült az új templom és apátság Franz Anton Pilgram tervei szerint, a régitől kissé délre. A templom és a kolostor reprezentatív tereit 1743 és 1772 között Matthias Gusner ciszterci laikus fráter díszítette festményekkel. A templomhajó első bolthajtásában 1784-ben Dorffmeister István festette meg az 1664. évi szentgotthárdi csatát, majd 1795/1796-ban az apáti lakosztály történeti festményeit (utóbbiak 1957-től a Magyar Nemzeti Galériában). ■ A ciszterciek vezették Szentgotthárd 1740-ben újjáalapított plébániáját, eleinte a régi templomban, majd 1787-től, amikor előbbit magtárrá alakították, az új kolostortemplomban. Az apátság kegyurasága alá még további hat plébánia tartozott (Gyanafalva/Jennersdorf, Badafalva/Bild, Nagyfalva/Mogersdorf, Rábakethely, Apátistvánfalva/Stefansdorf, Rábagyarmat). Az apátságot átlagosan 6-8 szerzetes lakta, néha ők látták el az apátsághoz tartozó egy-egy falu plébániáját is. A apátság részt vett 1793-ban a szombathelyi líceum megalapításában. A tanárok fizetését Vas vármegye kérésére a heiligenkreuzi apátság biztosította, és az első tanárok között két ciszterci szerzetes volt. ■ 1878-ban a magyar kormány határozott fellépésére, királyi és szentszéki jóváhagyással az apátságot, birtokaival együtt Heiligenkreuztól a zirci apátság vette át, azzal a kötelezettséggel, hogy elvállalja a tanítást a bajai gimnáziumban. A szentgotthárdi apátságot Ferenc József király egyesítette a zirc-pilis-pásztói apátsággal. A szentgotthárdi ciszterciek választhattak, hogy maradnak vagy visszatérnek Heiligenkreuzba. Többségük az utóbbit választotta (ketten pedig elhagyták a rendet). A magyar ciszterciek ezután lelkipásztori, hitoktatói és gazdasági munkát végeztek Szentgotthárdon, vagy nyugdíjas éveiket töltötték ott. 1931 és 1950 között átlag 11-12 tagja volt a szentgotthárdi konventnek. ■ 1950. június 8-án éjszaka a kommunista rendőrség az összes rendtagot teherautón Kunszentmártonba deportálta kényszertartózkodásra. Az apátsági épületet államosították, és a városi tanács költözött oda. ■ A magtár-templomban és környékén 1971-ben régészeti kutatás indult. Ennek befejeztével a „magtár-templomot” 1988-ban színházzá alakították, úgy, hogy mellette a monostor középkori falmaradványai is láthatók. ■ (Hervay Levente, 2005; Koltai András, 2025)
Apátok: Heiligenkreuz–szentgotthárdi egyesített ciszterci apátság (1734–1877); Zirc–pilis–pásztó-szentgotthárdi egyesített ciszterci apátság (1878–). – Elöljáró (superior): Daniel Scheuring (1734–1739). – Adminisztrátorok: Dominik Fischer (1734–1737); Ferdinand Perger (1737–1739). – Elöljárók és adminisztrátorok: Gerhard Hauer (1739–1744); Edmund König (1744–1747); Karl Mayr (1747–1754); Ignaz Grezner (Krezner, 1754–1755); Alberich Fritz (1755–1756); Philipp Nicolin (1756–1759); Rudolf Kaltenegger (1759-1762); Wenceslaus Decker (1762–1765); Michael Zacke (1765–1768); Wenceslaus Decker (1768–1770); Karl Mayr (1770–1774); Rudolf Kaltenegger (1774-1777). – Perjelek: Michael Zacke (1768-1771); Wilhelm Neuhauser (1774–1781); Balthasar Hutter (1781–1784); Raynald Mayr (1784–1789); Andreas Pindlmayer (1789–1791); Johannes Burger (1791–1798); Bernhard Sztareschetz (1798–1807); Andreas Pindlmayer (1807–1834); Robert Fähnrich (1834–1839); Küzmics Dániel (1839–1845); Placidus Schmidtbauer (1845–1846); Ludwig Schindler (1846–1848); Kristián Menyhért (1848–1861); Adalbert Wolf (1861–1870); Ferdinand Stupka (1870–1878); Schill Atanáz (1878–1886); Gerlach Benjamin (1886–1887); Burghardt Leó (1887–1894); Laszczik Bernát (1894–1904); Szenczy Győző (1904–1915); Piszter Imre (1915–1936.06.17†); Kapossy Endre (1936–1945); Várkonyi Fidél (1945–1950)
meltematricula@gmail.com
https://melte.hu
https://www.facebook.com/magyaregyhazileveltarosok