Egyetemes rend adatai
Magyarországi szervezet adatai
A Szent Benedek reguláját követő szerzetesi élet megújítására a 11. században több kezdeményezés indult olyan férfiaktól, akik hátat akartak fordítani a világnak, hogy egyszerűségben, szegénységben, kézi munkát végezve testvéri szeretetben éljenek. Erre vállalkozott az a huszonegy szerzetes is, akik 1098-ban apátjuk Róbert vezetésével elhagyták a molesme-i apátságot, és megalapították Burgundiában, Dijontól nem messze az „Új Monostort”, Cisterciumot, franciául Cîteaux-t, ahová az imádság, a művelődés és a munka páratlan összhangja egyre több derék férfit és ifjút vonzott. Hamarosan leányapátságokat is alapítottak La Fertét (1113), Pontignyt (1114), Clairvaux-t, és Morimondot (1115). Ebből az öt apátságból származott le közvetlenül vagy közvetve minden további új monostor. Közös alkotmányuk, a Charta Caritatis biztosította a monostorok egységes életrendjét és fegyelmét, szabályozta az atyaapátságok és a leánykolostorok viszonyát, és az apátok évenkénti gyűlését, a generális káptalant. A rend rohamos elterjedését azonban nem lehetne megmagyarázni Clairvaux első apátja, Szent Bernát (1091–1153) egyénisége nélkül, aki a szemlélődő és cselekvő életet csodálatos egységbe fogta össze. Ennek terméke nagyhatású, gazdag lelki irodalmi hagyatéka. ■ A ciszterci reform szülőföldjén, Franciaországban terjedt el leghamarabb és legnagyobb mértékben, de Európa más országaiba is hívták őket, 1263-ig csaknem minden évben több, de legalább egy új apátságot alapítottak. ■ Magyarországra először II. (Vak) Béla király hívta őket, mert az alsó-ausztriai Heiligenkreuz szerzetesei 1137/1138 táján azzal fordultak alapítójukhoz, III. Lipót osztrák őrgrófhoz, hogy gondoskodjék élelmezésükről, vagy engedje meg, hogy elfogadják a magyar király meghívását. Az őrgróf ekkor újabb birtokot adott az apátságnak, így Magyarországon csak Béla király fia, II. Géza alapított ciszterci monostort 1142-ben Cikádoron, a mai Bátaszék helyén. A magyarországi alapítások sora csak közel negyven év múlva, III. Béla uralkodása alatt folytatódott, aki a rend öt apátságát hívta életre: Egres (1179), Zirc (1182), Pilis, Szentgotthárd (1184) és Pásztó (1190 körül). Az első négybe egyenesen Franciaországból érkeztek a szerzetesek. A király oklevélben is biztosította a rend számára ugyanazokat a szabadságjogokat, amelyeket a rend Franciaországban élvezett. 1142 és 1270 között összesen 18 apátságot népesítettek be a ciszterciek Magyarországon. Ezek közül tízet a királyok, ötöt főurak, hármat pedig egyházi méltóságok alapítottak. A birtokos szerzetesrendek a 13. század második felétől kezdve egyre veszítettek népszerűségükből és tekintélyükből. A kis létszámú konventekben nehezen akadt az apáti tisztségre alkalmas szerzetes. Ugyanakkor a 15. század kezdetén a ciszterci apátságokban is megjelentek a pápa vagy a király által kinevezett világi kommendátorok, akik élvezték az apátságok jövedelmét, a szerzeteseknek pedig csak a legszükségesebbeket biztosították. A magyarországi ciszterci apátságok megújítása céljából 1478-ban Mátyás király a generális káptalanhoz fordult. Kérésére a délnémetországi apátságok 1480-ban hét teljes (elvben 12 tagú) konventet küldtek a magyarországi apátságokba. Ez azonban nem hozott tartós eredményt. A ciszterci monostorok a török hódítás és a reformáció előestéjén ismét utánpótlás nélkül maradtak, és az 1550-es évekre mind megszűntek. ■ Az apátságok birtokait a Habsburg uralkodók kegyúri jogaikra hivatkozva a 17. században jezsuita kollégiumok vagy más egyházi intézmények fenntartására rendelték. A magyarországi török hódoltság megszűnésekor, a 17. század végén az országban csak négy olyan apátság maradt, amelyek birtokjogáért a rend elkezdhette a küzdelmet (Zirc, Pilis, Pásztó és Szentgotthárd). Ezeket a szomszédos országok ciszterci apátságai (Heinrichau, Velehrad, Heiligenreuz) szerezték meg. Az uralkodók mind a négy apátság visszaadásakor súlyos feltételeket szabtak az átvevő apátoknak: fel kell építeniük az apátság templomát és a monostort, 12 tagú konventet kell létesíteniük. Ez teljes mértékben csak Zircen sikerült, így ez lett az országban újrainduló ciszterci élet központja. ■ (Hervay Levente, 2005)
A ciszterciek Szent Benedek Reguláját követik, amelyet a kolostori közösségben élő szerzeteseknek írt a 6. század elején. Ezzel felállította az Úr szolgálatának iskoláját azok számára, akik biztos úton akarnak eljutni Isten országába, méghozzá elsősorban a közös élet erényeivel, különösen az alázatossággal és az engedelmességgel, továbbá a tisztelettel, szeretettel, állhatatossággal és türelemmel. Szabályzata kitér az apát választására, az elöljárókra, a napirendre, az imádság, az olvasás, a munka és a pihenés szabályozására, az étkezésre és a vendéglátásra. A nyugati monasztikus életben később a testi munkával szemben egyre fontosabb lett a szellemi munka: írás, kódexek másolása, tanítás, iskola. Helyenként lelkipásztori munkát is vállaltak. A sok adomány és birtok lehetővé tette, hogy a testi munkát, alkalmazottakra bízzák, maguk pedig a liturgiának és a tudománynak éljenek. ■ Ezért a ciszterciek által kínált életmód vissza kívánt térni az egyszerűséghez és a szegénységhez, és a kézi munkához. A Regula megtartásának az érdekében azt kívánták, hogy monostoraik a lakott helyektől távol épüljenek, és hogy egyházi meg világi hatalmak ne avatkozzanak be életükbe. A napi zsolozsma – a korábbi monasztikus gyakorlattal szemben rövidebb, egyszerűbb és bensőségesebb lett. ■ (Hervay Levente, 2005)
[Kézikönyvek, a rendről:] Karcsú 1867 I, 227-257. – Tóth Mike 1904, 35-39. – Balanyi 1923 135-144. – Heimbucher 1933–1934, I, 330-363. – LthK 1957–1967, X, 1382-1387 (K. Spahr). – DIP 1974–2003, II, 1540-1542. – Puskely 1998, I, 235-246. – MKLex 1993–2014, II, 246-249 (Hervay Ferenc). – MaMűL 2003–2014, II, 53-55 (Hervay Levente). – [Kézikönyvek, a magyarországi apátságokról:] SchemZirc 1942, 12-20. – Hervay 1984. – Hervay 2005. – [Könyvek, tanulmányok:] Békefi Remig: A cziszterczi rend története Magyarországon (1142–1896), in Emlékkönyv, melyet Magyarország ezeréves fennállásának ünnepén közrebocsát a hazai cziszterczi rend, Budapest, 1896, 3-89. – Lékai Lajos: Zirc 800 éve, in Ciszterci lelkiség: Zirc alapításának 800. évfordulójára 1182–1982, Eisenstadt, 1982, 1-17. –Hervay, Ferenc L.: Die Visitation der Zisterzienserklöster Ungarns im Mittelalter, in In Tal und Einsamkeit: 725 Jahre Kloster Fürstenfeld: Die Zisterzienser im alten Bayern, III: Colloguium, Fürstenfeldbruck, 1990, 225-230. – Hervay 1991. – Lékai Lajos: A ciszterciek: Eszmény és valóság, Budapest, 1991. – 800 Jahre Zisterzienser im pannonischen Raum, hg. von Jakob Michael Perschy, Eisenstadt, 1996. – Keglevich Kristóf: A ciszterci nagykáptalan és a magyar apátságok a középkorban, in Magyar Egyháztörténeti Vázlatok 2008:1-2, 9-41. – Siptár Dániel: A ciszterciek XVII-XVIII. századi visszatérése Magyarországra, in A ciszterci rend Magyarországon és Közép-Európában, szerk. Guitman Barnabás, Piliscsaba, 2009 (Művelődéstörténeti Műhely, Rendtörténeti konferenciák 5), 293-316. – PEmT 2009, I, 292-296.
meltematricula@gmail.com
https://melte.hu
https://www.facebook.com/magyaregyhazileveltarosok