Béke Királynője ciszterci perjelség

A 20. század elejére a zirci ciszterciek elsődleges hivatása az oktató-nevelő tevékenység lett. Azonban az 1930-as években meginduló rendi megújulás következtében felébredt egy, a rend eredeti, szemlélődő életformáját megvalósító monostor alapításának vágya. Ezért 1945. nov. 13-án Halász Piusz (addigi zirci teológiai tanár) és 11 rendtársa azzal a kéréssel fordult Endrédy Vendel zirci apáthoz, hogy engedélyezzen egy ilyen alapítást. Miután a rendi tanács – nem minden vita nélkül – hozzájárult az alapításhoz, az alapítók a rend egykori birtokán, a Magyarpolány melletti Borsodpusztán kezdték meg a közös életet 1946 nyarán. A Szentszék 1946. nov. 25-én alapította meg a Béke Királynője (Regina Pacis) Konventuális Perjelséget, és azt közvetlenül a ciszterci generális apát joghatósága alá helyezte. ■ A közösség tagjai 1950 nyaráig folytathatták a monasztikus életet, majd a szerzetesek internálásának hírére átmenetileg elhagyták Borsodpusztát, rövidesen azonban visszatértek, s civil ruhában egészen 1952 januárjáig folytatták rejtett életüket, amikor a major a Városlődi Állami Gazdaság részévé vált. A közösség egy része Csatkára költözött, és erősen korlátozott körülmények közt 1961-ig folytatták ott a közösségi életet. Mivel Halász Piusz perjel ezt követően kétszer is börtönbe került, a közösség összetartása teljesen megbomlott. A rendtagok vagy egyházmegyei szolgálatba léptek, vagy elhagyták a szerzetesi életet. Végül a két főre zsugorodott közösség tagjai Zakar Polikárp generális apát kezdeményezésére 1989-ben stabilitás fogadalmukat az újraéledő Zirci Apátságba helyezték át, s ezzel a Béke Királynője monostor egyházjogi értelemben is megszűnt. ■ (Halász Nivárd, 2025)