Sajóládi szalézi rendház

Sajólád katolikus plébániája az újkorban a helyi pálos kolostorhoz kapcsolódott. A 14. századi alapítású, de a török időkben elnéptelenedett és lerombolt kolostort a rend a 17. században népesítette be és a 18. század első felében építette fel. Ekkor alapították újra a plébániát, és ekkor készült el a Mária látogatása tiszteletére emelt barokk templom is, amely a szerzetesközösség és a plébánia templomaként egyaránt szolgált. A kolostor 1786. évi megszüntetése után a plébániát az egri egyházmegye látta el. ■ Czapik Gyula egri érsek 1947-ben ajánlotta fel a szalézi rendnek Sajóládot, a Miskolc–vasútvidéki plébániával összekapcsolva, hogy a miskolci telephez képest problémamentes és jól dotált plébániával „megkönnyítse” az előbbi elfogadását. Wágner Antal vezetésével 1947 őszén költöztek be a szalézi rendtagok a plébániára. A közösség 3–4 főt számlált, a plébános–igazgató munkáját egy tapasztaltabb atya mint káplán, egy fiatalabb pap és esetenként egy testvér segítette. A plébánián ünnepnapi oratóriumot létesítettek, kórust szerveztek, előadásokat és lelkigyakorlatokat tartottak nemcsak Ládon, hanem a környékbeli falvakban is, valamint hittant oktattak az elemi iskolában. ■ A szerzetesrendek „működési engedélyének” 1950. évi megvonása után Wágner egy évig még Ládon maradt, majd 1951-ben Czapik Gyula érsek Mezőkövesdre helyezte, és 1954-ben Fias István segédlelkészt is máshová küldte. Ez utóbbival szűnt meg ténylegesen a szaléziak sajóládi jelenléte. ■ (Szekér Barnabás, 2026)