Pestszentlőrinc–szemeretelepi szalézi intézet

A Pestszentlőrinchez tartozó, 1910 körül kialakult Szemeretelep elemi iskolájának épületében működött egy kápolna, amelyben 1930-tól már minden vasárnap miséztek. 1932-ben alakult egy Kápolna Építő Egyesület, amely Wimmerth Béla szentlőrinci plébános és a helyi Oltáregylet segítségével 1938-ra felépíttette a telep saját, Szent István tiszteletére szentelt templomát (tervezője Aggházy Tivadar). ■ Az új lelkészség ellátását Hanauer Árpád váci püspök 1939-ben ruházta a szaléziakra, először ideiglenes jelleggel. Az egyházközség a rendház céljára megvett egy négyszobás lakóházat a Szent László utcában. Ide költözött be Gábor József templomigazgató és elöljáró 1939. szept. 7-én. Első társai Szűcs Dezső és Kiss József voltak. A misézés és az iskolai hitoktatás mellett ünnepnapi oratóriumot is fenntartottak, valamint megszervezték a Don Bosco-kört (1940), amely rendszeres közösségi összejöveteleket, műsoros esteket, ünnepélyeket rendezett. Mivel minderre csak bérelt helyiségekben volt terük, 1943-ban a közösség összefogásával egy kultúrház építésébe fogtak. Ez 1945-ben, alighogy elkészült, megsérült a harcokban, így csak 1946-ban vették használatba. ■ A szaléziak, illetve az egész helyi egyházközség viszonya az anyaplébániával nem volt felhőtlen. Megoldást csak az hozott, hogy 1947-ben feldarabolták a középvárossá nőtt Pestszentlőrinc plébániáját, és Szemeretelep is önálló plébánia rangjára emelkedett. Vezetésével Pétery József püspök immár tartósan a szalézi rendet bízta meg, az első plébános az addigi templomigazgató, Pásztor János lett. Ekkor kapott a rend részéről is intézeti rangot a rendház, amelynek közössége ezekben az években 4–5 főt számlált. ■ A szerzetesrendek működésének állami tilalmát követően Pásztor János még 1953-ig maradt a plébánia élén, utána világi papok követték. A kultúrház városi kezelésbe került, de funkciója megmaradt. ■ 1989-ben Marosi Izidor váci püspök Frank Pált nevezte ki plébánosnak, aki 1950-ben szalézi növendékként került a váci egyházmegyébe, a magyar rendtartomány újjáélesztésekor pedig visszatért a rendbe. Ezzel Szemeretelep is újra szalézi jelenlét helyszínévé vált. 1992-ben visszakapták a kultúrházat. Újraindult az oratórium és középiskolai kollégium is létesült. Frank atya nyugalmazása után, 2005-ben azonban a rend visszaadta a plébániára vonatkozó megbízatást az esztergom–budapesti érseknek, mivel 1993 óta a plébánia ehhez a főegyházmegyéhez tartozik. ■ (Szekér Barnabás, 2026)