Mezőnyárádi szalézi intézet

Majthényi Ádám özvegye, Fáy Adrienne egyetlen fiuk, László halála (1918) után a faluban és a környéken fekvő vagyonuk jelentős részét a mezőnyárádi katolikus plébánia és egy hozzá tartozó elemi iskola megalapítására, egy új templom felépítésére, valamint a szalézi rend helybeli letelepítésére rendelte. A plébánia 1921-ben megalakult, plébánosa az 1909-ben épített kúriában lakott. A templom felépítése azonban csak az özvegy halála (1925) után, 1934 és 1936 között valósult meg, Wälder Gyula terve szerint. ■ Majthényiné másik mezőnyárádi kúriáját a szalézi rendre hagyta, amely a rendi elöljárók döntése nyomán az addig Péliföldszentkereszten működő noviciátus új helyszíne lett. 1937 őszén foglalták el helyüket a rendtagok az átalakított udvarházban, és dec. 8-án, az intézet ünnepélyes megáldásakor már itt öltöztek be az 1937/1938. évi novíciusok. Antonio Bonato novíciusmestert, aki korábban Szentkereszten több, mint egy évtizedig szolgált, a rendfőnök a költözés után egy évvel visszahívta Olaszországba, helyét a brazíliai misszióból hazatérő Bali Béla foglalta el, aki az első magyar származású rendtag volt ebben a pozícióban. ■ 1939/40-től kezdve ide helyezték át a szalézi képzés következő fokozatát, az ún. filozófiai stúdiumot is, amely előtte megosztva működött Péliföldszentkereszten és Esztergom–Táborban. Ennek során a növendékek a gimnázium felső négy (V–VIII.) évfolyamát rendi keretek között, Mezőnyárádon végezték, és az egri cisztercieknél mint magántanulók tettek vizsgát. ■ A szaléziak a növendéknevelés mellett bekapcsolódtak a lelkipásztori munkába is, s intenzív egyházi közösségi életet bontakoztattak ki. A Segítő Szűz Mária tiszteletére szentelt új templom megáldására 1938. okt. 9-én került sor. Ünnepnapi, később hétköznapi oratórium is nyílt, amelynek a kúria kibővített épületében külön kerttel, színpaddal, gyűlésteremmel ellátott otthont alakítottak ki; Szívgárda, Mária-kongregáció, cserkészcsapat, helyi KALOT- és KALÁSZ-fiókszervezetek alakultak. ■ 1944-ben a háborús front közeledtének hírére a szerzetesnövendékeket hazaküldték, és bár többségük a következő tavasszal visszatért, hivatalosan a noviciátus és a filozófia is csak 1946 őszén indult újra. 1945-ben, Bányász Endre plébános nyugalomba vonulása után az egri érsek a plébánia vezetését is a szaléziakra bízta. 1950 júniusában Sellye Vince tartományfőnök elrendelte, hogy a növendékeket átmenetileg küldjék haza. Júliusban az intézet maga is a szerzetesi deportálások egyik kisebb gyűjtőpontjává vált: 11/12-én szerzetesnővéreket hoztak ide, illetve szalézi rendtársakat a mosonmagyaróvári és tanakajdi intézetekből, s az itteni rendtagok is internálttá váltak. Szeptemberben a szerzeteseket eleresztették, és az épületet államosították. ■ A szalézi plébános, Juhász Mihály 1953-ig maradhatott helyben, több rendtársa (Balzsay András segédlelkész, Dudás Károly sekrestyés) azonban további kb. egy évtizedig a plébánián szolgált – Németh Imre laikus testvér pedig még tovább maradt a plébánia alkalmazottja, és haláláig (2005) a faluban élt. ■ (Szekér Barnabás, 2026)