Mándoki szalézi fiókrendház

A Szabolcs megyei Mándok plébániáját 1819-ben alapították, templomát 1821 és 1829 között építtette Forgách József kegyúr. 1942-ben Marosi Ernő plébános meghívására, Czapik Gyula egri érsek engedélyével Segítő Szűz Mária Leányai, azaz a szalézi rend női ága telepedett le a községben. A nővérek óvodát nyitottak, tanítottak az elemi iskolában és délután, valamint ünnepnapokon – szalézi szokás szerint – foglalkoztak a helyi és környékbeli leányifjúsággal. 1945-ben a házuk ugyan súlyos károkat szenvedett, de folytatni tudták a munkát egészen 1948-ig. ■ A szalézi nővérek jelenléte minden bizonnyal szerepet játszott abban, hogy 1946-ban Czapik érsek kérésére a magyar szalézi tartományfőnök két rendtagot (Vékony Tivadart és Adamovich Lórándot) helyezett át Mezőnyárádról, hogy ellássák a mándoki plébániát. A két tagú közösség a mezőnyárádi intézet „filiális rendházát” képezte. Szolgálatuk azonban nem volt hosszú életű, Adamovich már 1947-ben Sajóládra került át, az óvoda és iskola államosítása és a nővérek elűzése után, 1949-ben pedig az egészségével küszködő Vékony is elhagyta Mándokot. A plébániára ezt követően újra egyházmegyés papok kerültek. ■ (Szekér Barnabás, 2026)