Egyetemes rend adatai
Magyarországi szervezet adatai
A 19. századi iparosodó és polgáriasodó európai társadalmak kihívásaira a katolikus egyház számos intézménye igyekezett feleletet adni, de az egyik legsikeresebb köztük a Bosco Szent János által alapított Szalézi Társaság lett. Don Bosco 1841-től kezdve foglalkozott „veszélyeztetett” társadalmi közegben növekvő fiúk nevelésével Torino Valdocco nevű külvárosában. Tevékenységéhez idővel munkatársak is csatlakoztak. Közösségük 1854-ben kezdte Szalézi Szent Ferenc nevét használni. Bosco 1859-ben alapította meg a társaságot, amely 1869-ben nyert pápai elismerést, mint papok és laikus testvérek egyszerű fogadalmas kongregációja, amelynek célja, hogy biztosítsa az ifjúságnevelő munka folyamatosságát és kiterjesztését. ■ Az ►osztrák–magyar rendtartomány kettéosztásával hozta létre a rendfőnök 1919-ben, a Kosztka Szt. Szaniszlóról nevezett lengyel–jugoszláv tartományt, majd 1922-ben ezt további két részre bontották. Az általános rendfőnök 1922. nov. 18-i dekrétuma a Szerb–Horvát–Szlovén Királyság területére eső öt intézetet (Laibach/Ljubljana 2, Veržej, radnai noviciátus, Zágráb) önálló vizitatóriává szervezte Szent Cirill és Metód pártfogása alatt. A zágrábi intézetet közvetlenül a szétosztás előtt, 1922-ben alapított alapították, majd az önállósulás után az első új intézet 1924-ben nyílt meg Muraszombatban. A vizitatória 1925-ben emelkedett rendtartomány (ispettoria) rangjára. A gyarapodás időszakát követően 1941-től nehéz idők következtek: a német megszállás alá eső területen bezárták az intézeteket, a muraszombatit a magyar rendtartományhoz csatolták át. 1945-től kezdve a jugoszláv hatóságok a még működőket sorban államosították. A szaléziak munkája előtt a plébániákon nyílt új terület, s a rend a népmissziók és a hitoktatás megújításában is fontos szerepet játszott. A rendtartományt 1972-ben kettéosztották egy szlovén és egy (Don Boscóról nevezett) horvát részre. ■ (Szekér Barnabás, 2026)
A szaléziak célja Don Bosco példáját követve nevelni és evangelizálni a fiatalokat, elsősorban a szegényebbeket és a hátrányos helyzetűeket. A rendalapító lelkiségét és pedagógiáját a krisztusi reményből fakadó optimizmus és öröm határozta meg. Az egyének és a világ sokszínűsége felé nyitott és bizalomteli, a személyiség kibontakoztatását segíteni hivatott módszerük alapja a személyes odafordulás és a hiteles, elfogadó jelenlét. Közösségeik életét és működését kezdettől egyszerűség és anyagi igénytelenség jellemezte, valamint az adott társadalmi közegben rendelkezésükre álló eszköztár (pl. tömegkommunikációs eszközök, tevékenységformák) tudatos és kreatív felhasználása. A „modern” világhoz való alkalmazkodás és az egyházias külsőségek mellőzése a 19. századi Piemont kultúrharcos közegében tevékenykedő Don Bosco ideje óta meghatározza a rend kultúráját, és tükröződik ennek olyan alapvető elemeiben is, mint a hivatalok semleges elnevezése (intézet, igazgató stb.), vagy hogy sajátos rendi habitus helyett papi reverendát, ill. a testvérek civil ruhát hordanak.
[Kézikönyvek:] Heimbucher 1933-1934 II, 392-399. – LThK 1957–1967 IX, 263-264 (G. Söll). – DIP 1974–2003, VIII, 1689-1714. – Puskely 1998, II, 1172-1175. – [Névtárak:] Elenco Generale SDB. – [Könyvek, tanulmányok:] Bogdan Kolar SDB, Salezijanci sto let na Slovenskem 1901–2001, Ljubljana, 2001. – Bogdan Kolar SDB, In the Footsteps of the Teacher: The Salesians: 100 years in Slovenia (1901–2001), Ricerche Storiche Salesiane 21(2002):2, 329-346. – [Web:] https://sdb.org – https://donbosco.hr – https://donbosko.si – Wikipedia/hr (Salezijanci) – Wikipedia/si (Salezijanci)
meltematricula@gmail.com
https://melte.hu
https://www.facebook.com/magyaregyhazileveltarosok