Budai irgalmasrendi elmegyógyintézet

II. József császár 1783-ban a Habsburg Birodalom országaiban az irgalmasrendieket tette meg az elmebetegek hivatalos ápolójává, és rendeletileg írta elő, hogy az ilyeneket a legközelebbi irgalmasrendi kórházba kell szállítani. Így a budai kórházban is megnyitásától, 1815-től fogva működött az elmebetegek osztálya, ahol az 1850-es években 56 főt tudtak elhelyezni, amely kevésnek bizonyult. Ugyanakkor fölmerült egy országos „tébolyda” építése is, de Gelencsér Privát budai perjel 1859-ben javasolta, hogy amíg az létre nem jön, az irgalmasrendiek nyissanak egy önálló elmegyógyintézetet (tébolydát). Ennek helyéül az esztergomi prímások régebbi országúti házát szemelték ki, amely az irgalmasrendi kórházzal szemben, a Zsigmond utca másik oldalán állt. (A ház a felhévízi Szentháromság-templom szentélyének helyére, fogadónak épült a 18. század elején.) Déli részét, egy emeletes barokk épületet 1859-ben bérbe vették, majd 1861-ben meg is vásárolták más irgalmasrendi konventek vagyonából. Többszöri fejlesztés után az elmegyógyintézet majdnem 200 személyes volt. ■ Viszont közben 1868-ban valóban megnyílt az országos tébolyda és több másik is, így az irgalmasokéra már kevésbé volt szükség. Ráadásul a „primaciális” (prímási) épület is útjában állt a Zsigmond utca szélesítésének. Ezért amikor megkezdődött a budai irgalmasrendi kórház új épületének építése, az elmegyógyintézetet 1900 végén bezárták. Épületében ideiglenesen az átépítés alatt álló kórház egyes részlegeit helyezték el, majd miután 1903-ban az új kórház felépült, a régi prímási házat lebontották. Helyére az irgalmasrend többemeletes bérház-csoportot építtetett (Zsigmond u. 24., Margit krt. 5/a-b), amely 1907-re készült el. ■ (Koltai András, 2025)