Pesti irgalmasrendi konvent és kórház

Az irgalmas rend tagjai Budán először a város 1684. és 1686. évi ostroma során, a keresztény hadsereg tábori kórházában működtek. A város visszafoglalása után Pesten kaptak egy dzsámit, amit azonban 1688-ban királyi rendeletre a szervitáknak kellett átadniuk. ■ Néhány évtizeddel később, 1731-ben az ugyanazon a helyen, a Széchényi György esztergomi érsek (1692) és Miksa hannoveri herceg (1726) alapítványaiból III. Károly magyar király által létrehozott pesti Invalidus-házban a parancsnokság az irgalmasrendiekre bízta a 40 ágyas kórház és a gyógyszertár gondozását, sőt a plébánosi jogok gyakorlását is. A ház személyi állománya ugyanis fénykorában a 2000 főt is meghaladta. Az irgalmasrendiek 1732-ben költöztek be a házrészükbe, amely a délkeleti szárnyban, a városfalhoz közel volt (később Gabler, Rostély, Gerlóczy utca). A Szent Györgynek szentelt templom (amely titulusát az alapító érsek kívánságára kapta) 1736-ra készült el, de már 1735-ben tartottak benne tábori szentmisét. Az ottani szentbeszédek tartásának jogát azonban a szomszédban élő szervita atyák kapták meg. Mivel a konvent nem volt teljesen önálló, hanem a katonai parancsnokság alá tartozott, élén nem perjel, hanem vikárius állt, a konventben pedig felszentelt papok, orvosok, gyógyszerészek és segédgyógyszerészek működtek. Gyógyszertáruk a pesti polgárok előtt is nyitva állt. 1751-ben Mária Terézia királynő és férje, Lotharingiai Ferenc is meglátogatták a kórházat, és megízlelték az ott sütött kenyeret. ■ Az invalidusházat II. József császár 1783-ban túlzsúfoltsága miatt megszüntette, és kaszárnyává alakíttatta, így az irgalmasrendieknek távozniuk kellett. ■ (Koltai András, 2025)