A Kiskunfélegyházához tartozó Ferencszállás pusztán (1952 óta Petőfiszállás néven önálló község) mellett található Szentkúthoz a 18. század végétől zarándokolt a Kiskunság népe, főként pünkösdkor. A forrás mellett az 1870-es években kápolna épült, és az Alföld egyik legjelentősebb búcsújáróhelyévé vált. Gondozását 1940-ben vette át a pálos rend, így azt 1943-tól Pálosszentkútnak nevezték. A kegyhely a tanyasi misszió iránti elköteleződés mellett gazdasági lehetőséget is kínált a pálosok számára, mivel fenntartható működést biztosított. A helyi lakosság támogatásával épült kolostor 1940 novemberére készült el, a templomot sekrestyével és gyóntatóhelyiséggel bővítették. A pálosok fellendítették a kegyhely életét, és hittant tanítottak a környékbeli iskolákban. 1945-től helyi káplánságot hoztak létre, amelyet 1948-ban önálló lelkipásztori állomássá alakítottak. Ebben az évben kezdődött meg a zarándokokat védő árkádsor építése is. 1948 októberében Mindszenty József bíboros vezetésével harmincezres tömeg vett részt Pálosszentkúton a Boldogasszony Év záró eseményén. ■ Miután a magyarországi szerzetesrendek 1950. évi felszámolása során a pálos rendet betiltották, a szentkúti kolostort is államosították, iskola lett belőle. A kegyhely a Váci Egyházmegye kezelésébe került, de egy ideig még a rend tagjai vezették, míg 1951 áprilisában Homonnay Miklós lelkészt a rendőrség letartóztatta és több évi börtönre ítélte. ■ A pálosok 1991-ben térhettek vissza, amikor Marosi Izidor váci püspök ismét rájuk bízta a kegyhely gondozását. Pálosszentkút 1993-ban a Váci Egyházmegyéből a Kalocsa-Kecskeméti Főegyházmegyéhez került.) ■ (Bánkúti Gábor, 2025)
Perjel (prior): Besnyő Gyula (1940–1943); Bolyós Ákos (1943–1944); Vezér Ferenc (1944–1945); Homonnay Miklós (1945–1946); Vezér Ferenc (1946–1947); Homonnay Miklós (1947–1950)
meltematricula@gmail.com
https://melte.hu
https://www.facebook.com/magyaregyhazileveltarosok