Zombori sarutlan kármelita rendház

Zomborban több mint négy évtizednyi építkezés után, 1904-ben épült föl a város második temploma Szt. István tiszteletére Császka György kalocsai érsek költségén, aki további 20 ezer koronával támogatta a sarutlan kármeliták megtelepedését. Rendházuk alapkövét 1904-ben tették le az új Szent István-templom mellé, és 1905-ben szentelték fel Szent József oltalmába. Az 1903-ban létrejött magyar fél-rendtartományban rendházai közül Budapest volt a tartományfőnök székhelye, Győrött a novíciusokat készítették fel, Zombor fő feladata pedig a teológiai képzés lett. ■ Miután 1918-ben Zombort Jugoszláviához csatolták, a rendházat 1922-ben elválasztották a magyar rendtartománytól, és a generális definitórium közvetlen fennhatósága alá helyezték. A rendház és a templom a kezdetektől többnemzetiségű volt, magyar és horvát szerzetesek egyaránt éltek a kolostorban, a szentmiséken a népénekek, valamint a gyóntatás is több nyelven, németül, horvátul és magyarul zajlott. Az itteni szerzetesek adták ki a „Lelki rózsacsokor” című magyar nyelvű imakönyvet (1928). Zombor 1941 és 1944 között ismét Magyarországhoz tartozott, és bár a rendház szerepelt a magyar provincia 1943. évi névtárában, továbbra is a generális definitórium közvetlen joghatósága alatt maradt. A második világháborút követően, 1949-ben a szerb kommunisták a kolostor nagy részét elfoglalták, a kármelitáknak a földszintre és az első emeletre kellett költözniük, könyvtárukat pedig az ebédlőbe helyezték. A rendház tagjai közül néhányan 1960-ban a Zágráb melletti Remetén alapítottak rendházat. A két rendházból jött létre 1969-ben a rend jugoszláviai kommisszariátusa, amely 1990-ben rendtartomány rangjára emelkedett. A zombori rendházon és a templomon 1990 és 2003 között, főleg a NATO bombázások miatt helyreállítási munkákat végeztek. ■ (Fischer Gergely János, 2024)