Titulus
Kármelhegyi Boldogasszony
Típus
rendház
Felekezeti jelleg
katolikus
Létesítés éve
1940
Megszűnés/államosítás éve
2020
Cím
Kunszentmárton, Munkácsy u. 1.
Története

Az alföldi városokban a két világháború közötti időszakban sorra új szerzetesi rendházak alakultak. Ezek sorába illeszkedett a kunszentmártoni Kármel is. Az alapítás ötletét egy 1936-os nagymisszió adta a város plébániatemplomában, majd a tényleges megtelepedést Halász Imre helyi polgári iskolai tanár indította el, aki a harmadrend tagja volt. Az első kármelita atyák 1940. jún. 22-én érkeztek a városba, akik ideiglenesen az Újvilág utca 1390-es számú házában kaptak helyet. A ma is álló rendházi épület alapkövét 1941. jún. 22-én tették le. A kétemeletes épület öt hónap alatt épült fel, 1941. nov. 9-én Hász István tábori püspök szentelte fel. A nyilvános kápolna az épületen belül, a magasföldszint közepén kapott helyet, a cellák az emeleten, a refektórium az alagsorban volt. (Egy kéttornyú templomot is terveztek a rendház mellé, ez azonban nem valósult meg.) 1943 nyarán a rendházban kapott helyet a rendtartomány (keszthelyi) teológiai főiskolájának filozófiai fakultása. A világháború következtében, 1944 nyarán az egri érsek a település déli részén önálló plébániát alapított, amelyet a kármelitákra bízott. Első plébánosa Szabó Pál házfőnök lett. A kármeliták lelkipásztori munkája nyomán kápolnájuk Kármelhegyi Boldogasszony napi búcsúja (júl. 16.) fokozatosan kistáji jelentőségű szakrális eseménnyé vált. A rendházat a tartományi definitórium 1950 elején perjelség ragjára emelte. ■ A magyarországi szerzetesség felszámolása során, 1950. június 9-én a deportálások egyik célállomásaként szolgált, ahová 37 ciszterci szerzetes került. 1950 szeptemberében a rendház épületét államosították, előbb irodákat, majd lakásokat rendeztek be benne. A kármelita jelenlét fenntartása érdekében Czapik Gyula egri érsek Hász Brokárdot plébánossá, Mátéffy Brunót káplánná, Keller Juvenált pedig kántor káplánná nevezte ki, de 1954 és 1959 között sorban eltávolították őket. Helyüket egri egyházmegyés papok foglalták el. ■ A kommunista diktatúra elmúltával, 1990 után Takács Nándor Jusztin (székesfehérvári püspök), valamint Rumi Tamás kármeliták tevékenységének is köszönhetően a kármeliták visszakapták a kunszentmártoni rendházat, amelyet korszerűsítettek, valamint az alapítás 60. évfordulója tiszteletére kiállítást rendeztek benne a rendház történetéről. Húsz évnyi működést követően azonban a rend 2010-ben a kunszentmártoni Kármel bezárására kényszerült. Épületét 2020 szeptemberében eladásra hirdették meg. ■ (Fischer Gergely János, 2024)

Archontológia

Házfőnök (vicarius): Pálvölgyi Ignác (a Sanctissimo Corde Mariae, 1940–1942); Szabó Pál (a SS. Corde Jesu, 1943–1948); Hász Brokárd (a B. Maria Virginis, 1948–1950). – Perjel (prior): Hász Brokárd (a B. Maria Virginis, 1950). – Keller Juvenál (a S. Laurentio, 1989–2000); Zselepszki György Fábián (2000-2007); Zselepszki György Fábián (2012–2020).

Bibliográfia
CatOCDHung 1943, 20. – Józsa László: A kunszentmártoni Kármel félévszázados története, in Magyar Egyháztörténeti Vázlatok 3(1991), 161-195 – Kármeliták Kunszentmártonban, szerk. Barna Gábor, Kunszentmárton, 1993, 19-44. – Kunszentmárton épületei régen és ma: Lapok a 200 éves város építészettörténetéből, szerk. Harangozóné Tóth Éva, Kunszentmárton, 2007. – Józsa László: „Introibo ad altere Dei”: Kunszentmárton katolikus papjai, Szeged, 2016 (A vallási kultúrakutatás könyvei, 23), 518-564. – Berecz Sándor, Kegyhelyeink története, Temerin, 1981, 56. – https://digicarmel.com/details.vm?q=id:0000023587
Projekt
Szerzetes Magyarország 1918–1989
Név
Kunszentmártoni sarutlan kármelita rendház

Az intézménynek otthont adó települések

Település Kapcsolat kezdete Kapcsolat vége
Kunszentmárton 1940 2020

Az intézményt befogadó rendtartományok

DMappák