Egyetemes rend adatai
Magyarországi szervezet adatai
Az előkelő családból származó Jean-Baptiste de La Salle (1651–1719) reims-i kanonok 1681-ben házába fogadta azokat a fiatal tanítókat, akiket a Rouenből érkezett Adrian Nyel vezetésével ingyen tanítottak szegény fiúkat írni, olvasni és számolni. Egy év múlva mindannyian egy alkalmasabb házba költöztek, majd 1684-ben ideiglenes fogadalmat tettek, fekete szerzetesi ruhát öltöttek, és létrehozták a Keresztény Iskolák Testvéreinek intézetét. A közösséget más városokba is hívtak, hogy elemi iskolákat bízzanak rá, majd 1725-ben XIII. Benedek pápa is jóváhagyta, mint laikusok pápai jogú kongregációját. A nagy francia forradalom, majd a 19. századi egyházüldözések miatt a testvérek arra kényszerültek, hogy Franciaországon kívül is iskolákat nyissanak, és tevékenységüket kiterjesszék az oktatás más területeire, elsősorban bennlakásos nevelőintézetek vezetésére is. ■ Az iskolatestvérek 1857-ben megtelepedtek Bécsben, majd onnét jutottak el Magyarországra (Csorna, 1894) és Csehországba (Prága, 1898). ■ Az első világháború után a két prágai (Joanneum, Bubeneč) és két magyarországi rendház (Ürmény, Nyitrabajna) Csehszlovákia területére került, és 1920-ben külön csehszlovák rendtartománnyá alakult, amelynek székhelye Prágában volt, de első elöljárója Rada Jenő, az ürményi szlovák iskola igazgatója lett. A szlovák iskolatestvérekre bízta 1924-től Vojtaššák János püspök a szepeshelyi tanítóképzőt, Kmeťko Károly nyitrai püspök pedig 1928-ban Mocsonokon adott nekik egy kúriát egy új intézet alapításához. Utóbbi intézet lett a noviciátus székhelye, és így fontos szerepet játszott a szlovák nyelvű művelődésben. A cseh iskolatestvérek St. Johann unter dem Felsen (Sv. Ján pod Skalou) településen nyitottak iskolát. ■ A kommunista diktatúra hatalomra jutásával az iskolatestvérek intézeteit is államosították, majd 1950 tavaszán, az „Akcie K” keretében az iskolatestvéreket is gyűjtőtáborokba szállították. Az egyik ilyen gyűjtőtábor a mocsonoki intézet lett. ■ A közép-európai kommunista diktatúrák megszűnése után Szlovákiában az iskolatestvérek 1991-ben újra megkezdték közös életüket a Pozsony melletti Oroszváron (Rusovce), és iskolát szerveztek Récse (Rača) külvárosban, majd 1993-tól Eperjesen. ■ A csehszlovák rendtartomány 1994-ben a kongregáció többi közép-európai intézeteivel és provinciáival együtt (Hollandia, Ausztria, Csehország és Románia területén) beolvadt a közép-európai rendtartományba (Provinz Zentraleuropa), amely egyúttal az Európai-mediterrán lasalliánus régió (Région Lasallienne Europe Méditerrarnée, RELEM) része. ■ (Koltai András 2025)
Az iskolatestvérek hivatása elsősorban a szegény gyermekek keresztény nevelése. Az alapító, Jean-Baptiste de La Salle által 1718-ban véglegesített szabályzat szerint „az intézet célja, hogy keresztény nevelést adjon a gyerekeknek, és ezért iskolákat tartanak fenn, hogy a mesterek a gyermekeket reggeltől estig felügyeletük alatt tartva, megtanítsák a helyes életre, bevezessék őket szent vallásunk titkaiba, a keresztény alapelvek megtartására késztessék őket, s ily módon megadják nekik a megfelelő nevelést” (Règles Communes, 1,3). Ehhez szükségesnek tartotta, hogy legyen „az intézet szellemisége először a hit szelleme, amely minden tagját arra kötelezi, hogy mindent a hit szempontjából nézzen, ne tegyen semmit, csak Istenre tekintettel, és mindent Istennek tulajdonítson […] másodszor az odaadó buzgóság a gyermekek tanításában, és istenfélelemre való nevelésében”, valamint azt, hogy „az intézetben mindig ápolják és őrizzék az igazi közösségi szellemet” (2,2; 2,9; 3,1). A szerzetesi fogadalom szokásos három eleme mellé még kettőt választottak: a kongregációban való megmaradást (permanentia in Instituto) és a szegények ingyenes tanítását (pauperes gratis edocendi). Előszeretettel foglalkoztak a kézművesek, parasztok munkások gyermekeivel, nemcsak elemi iskolákban, hanem tanonciskolákban, árvaházakban, továbbképző tanfolyamokon, valamint – részben saját utánpótlásuk biztosítása érdekében – tanítóképzőket is létesítettek. Később nevelői munkájuk jellemző helyszínei a bennlakásos iskolák lettek. Nevelési stílusokban nagy szerepet játszott a fegyelem, a csend és a kölcsönös tisztelet, a büntetést pedig igyekeztek minimalizálni. A kongregáció tagjait nem szentelték pappá, megmaradtak laikusoknak, akiket testvéreknek kellett nevezni. Képzésükben 1712-től bevezetésre került a „második noviciátus”, amely azt jelentette, hogy sok évi tanítás után egy-egy évet lelki megújulásuknak szenteltek. ■ (Koltai András 2025)
[Kézikönyvek:] Karcsú 1867, IV, 58-71. – Tóth Mike 1904, 89-94. – Balanyi 1933, 78. – Heimbucher 1933–1934, II, 433-444. – LthK 1957–1967, IX, 499-500 (Konradin Zähringer). – DIP 1974–2003, IV, 728-746. – Puskely 1998, I, 639-642. – MKLex 1993–2014, VI, 583. – Hetényi Varga 1999–2002, II, 389-390. – Buben 2002–2018, IV/1. – Wien Geschichte Wiki. URL: https://www.geschichtewiki.wien.gv.at/Schulbrüder – [Könyvek, tanulmányok:] Rigeault, Georges: Histoire general de l’institut des Fréres de Écoles Chrétiennes, I–VIII, Paris, 1951. – 100 Jahre Schulbrüder in Österreich 1857–1957, Wien 1957. – Konradin Zähringer, Die Schulbrüder des heiligen Johannes Baptist de la Salle (Orden der Kirche, Band 6, Freiburg in der Schweiz, 1962. – Hegedűs 1994. – Granatapfel: Jahrbuch der Barmherzigen Brüder 2009, 98-101. – Kováč, Štefan Patrik: Noviciát, školy Inštitútu bratov kresťanských škôl (FSC) a ich pôsobenie v Močenku, in Acta Facultatis Theologicae Universitatis Comenianae Bratislaviensis 2025:1, 60–77. – Kováč, Štefan Patrik: Pôsobenie Školských bratov na Učiteľskom ústave v Spišskej Kapitule a jeho štyria profesori, in Notitiæ historiæ ecclesiasticæ 14(2025):1, 31-46. URL: https://doi.org/10.54937/nhe.2025.14.1.31-46. – [Web:] https://www.lasalle-ce.org/ – https://lasalle.sk/
meltematricula@gmail.com
https://melte.hu
https://www.facebook.com/magyaregyhazileveltarosok