Füzesmikolai bazilita monostor

A román hagyomány szerint Füzesmikola román falu közelében már a 14. században élt egy Miklós nevű szerzetes. Ha ilyen régen nem is, de a 17. századtól elképzelhető itt szerzetesi jelenlét. Ekkoriban épülhetett a kis fatemplom is, amelyet 1712 és 1714 között megújítottak (ez 1973-ban leégett, helyére egy 17. századra datált fatemplomot hoztak máshonnan). ■ A faluban is állt egy fatemplom, amely 1602 után épült (ma már ez sem létezik). Ebben az Istenszülő ikonját 1699. február 15-től huszonhat napon át könnyezni látták. A 18. századi források szerint a képet Iklódi Lukács festette 1681-ben, akitől nemes Kopcsa János vásárolta meg és adományozta a templomnak. A csoda híre hamarosan elterjedt, a képet Korniss Zsigmond gróf először saját, szentbenedeki kastélyába vitette, majd Kollonich Lipót esztergomi érsek döntése alapján a kolozsvári jezsuitákhoz került, akik először Kolozsmonostoron, majd az új városi templomukban helyezték el, s mai napig a annak főoltárán őrzik (1776 óta a templomot a piaristák gondozzák.) Azonban a mikolai monostor is kapott egy másolatot. A román kutatás ezt tartja az eredeti ikonnak (stiláris szempontok alapján úgy tűnik, hogy joggal), aminek köszönhetően az ikon kultusza az unitussá lett közösségben is virágzott. 1767-ben XIII. Kelemen pápa teljes búcsút engedélyezett azoknak, akik Mária-ünnepeken meglátogatják a mikolai templomot. ■ Az egykori monostor területén kialakuló zarándokhely a fogarasi görögkatolikus egyházmegyéből az 1853-ban újonnan felállított szamosújvári püspökséghez került. A 19. század második felében Iváskó Mihály (1836–1878), kanonok és teológiai tanár volt a zarándokhely őre, aki gyűjtést indított, hogy a régi fatemplom mellé egy újat építsenek. A klasszicizáló, eklektikus formákat mutató új templomot 1875 és 1879 között emelték Zottuch Lőrinc tervei alapján. A két homlokzati tornyát csupán 1905-ben fejezték be Devecser Emil mérnök tervei szerint, már Iváskó János egyházmegyés pap felügyelete alatt, aki Mihály testvére volt. ■ A kolostor épületeit 1913 és 1920 között emelték, amelynek része az Örömhírvétel tiszteletére épített kápolna is. 1925-ben javították a templomot, néhány év múlva zarándokház és szabadtéri oltár is épült. A templom különös formájú ikonosztázát Keresztesi Sámuel (1893–1974) tasnádi festő és szobrász alkotta ezekben az években. A csodatévő ikont őrző középső része egy felnagyított monstranciára emlékeztet. ■ Az első világháború utáni határváltozások során (amelyet a trianoni békeszerződés rögzített) Füzesmikola 1918-tól Románia területére került. A baziliták 1936. augusztus 15-én vették át hivatalosan a kegyhely gondozását, Iuliu Hossu kolozsvár-szamosújvári püspök (1917–1970) iktatta be őket. 1940 és 1944 között ismét Magyarországhoz tartozott, majd a Romániában is hatalomra jutó kommunisták 1948-ban, a görögkatolikus egyház felszámolása során a bazilitákat letartóztatták. A kegyhely az ortodox egyház tulajdonába került. A zarándoklatok a kommunizmus alatt is virágoztak. A szerzetesi jelenlét a rendszerváltás után újult meg. Az ortodox egyház az utóbbi években új monostort, és a 19. századi templom mögé egy új, monumentális zarándoktemplomot épített. A görögkatolikusok csak a faluban álló egykori templomukat kapták vissza. ■ (Terdik Szilveszter, 2025)