Radi minorita rendház

A minoritákat Sztropkón letelepítő gersei Pethő István felesége brebiri Melith Anna volt. Bátyja, Melith György az 1630-as évek elején birtokán, a cékei váruradalomhoz tartozó bodrogközi Radon egy udvarház átalakításával kis kolostort kezdett építeni a minoriták számára. Bár az épület még nem volt teljesen kész, a minoriták 1634-ben beköltöztek, és átvették a plébánia vezetését. Első lakója Pietro Vallonica da Sant’Angelo olasz misszionárus volt, aki a helyi kápolna számára Rómából búcsúkiváltságokat szerzett. 1637-ben a kolostor három szárnya már állt. Ekkor befejezéséről Giovanni Battista Fiorentino felső-magyarországi minorita missziófőnök megállapodást kötött Melith Györggyel, aki 1638-ban elhunyt, de végrendeletében az építkezésre 500 forintot hagyott. Erre azonban nem került sor, mert a református többségű vidéken sokáig bizonytalan és veszélyes maradt a minoriták helyzete. 1639. nov. 6-án az egyik minorita növendéket, Iglódi (Iklódi) Istvánt karddal megölték, így egy időre a többi minorita is elmenekült. A minoriták csak a politikai és vallási helyzet megváltozása után, 1674-ben tértek vissza tartósan a kolostorba, de 1678-ban ismét megjelentek a környéken a kuruc felkelők, és a kolostor öt szerzetesét lemészárolták. A minoriták 1684-ben tértek vissza, de amikor a Rákóczi-szabadságharc során, 1704-ben a kurucok felgyújtották a kolostort, ismét menekülniük kellett. Végül 1709-ben költöztek vissza, és hamarosan, 1711-ben új templomot építettek. ■ Mivel a kolostort ismételten áradások tették tönkre, a minoriták 1761-ben a Latorca túlsó partján felépült imregi kolostorba költöztek. Átvitték az alapítványokat és a birtokokat is, de a radi plébániát és filiáit továbbra is adminisztrálták, egészen 1822-ig. ■ (Koltai András, 2025)