Kolozsvári minorita rendház

A minoriták 1724-ben kapták meg Demeter Márton erdélyi püspöki helynöktől a kolozsvári keleti külvárosban, az Alsóvárosban, a Külső-Magyar utca közepén álló, unitáriusoktól 1716-ban elvett zsindelyfedeles templomot, amelyet Szent Péter és Pál tiszteletére szenteltek fel. Rendházukat az utca déli oldalán álló szomszédos házakban (a későbbi Szent Erzsébet aggház helyén) rendezték be. Az adományt 1730-ban Antalffi János erdélyi püspök is megerősítette. ■ 1764-ben Wittmann Bertold gvardián megvásárolta a belvárosi Belközép utcában álló Henter-házat, majd Bajtay Antal piarista, erdélyi püspök közbenjárására 1765-ben megszerezték a városi tanács engedélyét, hogy oda költözzenek. A földszinten kápolnát, az emeleten pedig rendházat alakítottak ki, és elsősorban a német helyőrség számára végezték a liturgiát. Héja Bálint gvardián 1775-ban a feloszlatott jezsuita rend államosított vagyonából szeretett volna templomot építeni. Ehhez Mária Terézia fejedelemasszony nem járult hozzá, de támogatta az építkezést. A templom félkész tornya 1779-ben alapozási hibák miatt összedőlt, de 1785-re Johann Eberhard Blaumann nagyszebeni építőrmester helyreállította. A templom és a minorita lelkipásztorok támogatói között voltak a módos kolozsvári örmény családok is, akik közül sokan a kriptába temetkeztek. A 19. század második felétől az itteni rendházban laktak azon minorita növendékek, akik a kolozsvári egyetemen szereztek gimnáziumi tanári képesítést. A 20. század elején a rendháznak három bérháza, malma és 150 hold földje volt. ■ A várost az első világháború végén, 1918-ban Romániához csatolták. Ekkor a román görögkatolikusok mozgalmat indítottak azért, hogy megszerezzék a minoriták kolozsvári templomát és egyéb ingatlanjait, amelyeket 1925-ben a Szentszék valóban a balázsfalvi görögkatolikus érsekségnek ítélt. Így 1926. november 7-én Szikra Lénárd gvárdián az utolsó magyar énekkel kísért szentmise után átadta a templomot a görögkatolikusoknak. Ingóságaikat, köztük az oltárokat, az orgonát és a könyvtárat részben a lugosi, marosvásárhelyi és nagyenyedi minorita rendházakba szállították. A templom 1930-tól a kolozsvár-szamosújvári görögkatolikus püspökség székesegyháza. 1948-ban, a görögkatolikus egyház betiltása után ortodox templom lett, de 1998-ban a görögkatolikusoknak sikerült visszafoglalniuk. ■ (Koltai András, 2025)