Gödöllői minorita rezidencia

Gödöllőn a minorita rend 1911-ben nyitott gimnáziumot a nagyközség, valamint a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium támogatásával, az első évben csak egy osztállyal. Eleinte, ideiglenes módon a gimnázium a korábbi községháza épületében (a Darányi utca, Petőfi tér és Petőfi utca között), majd 1916-ban a régi fogadóban (Erzsébet-szálloda) működött. A rendház az Erdő (ma Körösfői Kriesch Aladár) utcában kapott házat, templomként pedig a kastély kápolnáját használták. A kormányzat 1914-ben 17 holdnyi területet adott át a rendnek templom, rendház, gimnázium és fiúnevelőintézet felépítésére, azonban a háború miatt építkezésre nem került sor. ■ Az első érettségit az 1918/1919-es tanév végén tartották volna, ez azonban a kommunista Tanácsköztársaság miatt elmaradt. Ekkor a minorita tanárok is a forradalmi mozgalomhoz csatlakoztak, és Koch Sándor házfőnök-igazgató vezetésével vállalták, hogy papi mivoltukat megtagadó nyilatkozatot tesznek, sőt Kovács Bernadint még a direktóriumba is beválasztottak. Ezért 10 évi börtönbüntetést kapott, majd fogolycserével a Szovjetunióba került, másik négy tanárt pedig eltiltottak a tanítástól. A gimnáziumot 1919/1920-ben Bujnovszky Aurél minorita vezette (aki megtagadta a nyilatkozatot), világi tanárokkal, majd 1920-ban – a gödöllői képviselőtestület tiltakozása ellenére – a gimnáziumot királyi katolikus intézetté szervezték, a minoriták pedig elhagyták Gödöllőt. ■ (Koltai András, 2025)