Segesdi ferences rendház

A középkori királynéi birtokközpont ferences kolostorát 1290–1295 között alapította III. András felesége, Fennena királyné, Szűz Mária tiszteletére, és 1301-ben ben rendi káptalannak adott otthont. Működése 1555-ben szűnt meg, majd 1566-ban a Szigetvár ellen vezetett oszmán hadjárat során elpusztult. Köveit a törökök a segesdi vár fölépítéséhez használták. ■ A vár 1687-ben került ismét magyar királyi kézbe, és még abban az évben megtelepedtek mellette a ladiszlaita provinciához tartozó ferencesek, akik házat kaptak Széchényi György várkapitánytól. Barchich Bernardin házfőnök egyúttal horvát prédikátor és a várkatonaság lelkésze volt, Simonchich Márton pedig a magyarok és németek lelkigondozásával foglalkozott. A ferencesek eleinte vert falú házban laktak, és fatemplomban miséztek. A közbiztonság hiánya azonban többször menekülésre kényszerítette őket. 1697-ban a „vadrácok” miatt kellett menekülniük. Visszatérésük után, 1701/1702-ban azonban a régi segesdi kolostor romjaiból alakítottak ki néhány szobát. A Rákóczi-szabadságharc kezdetekor, 1703-ban a kurucok üldözték el hosszú évekre a horvát ferenceseket. (Egyikük, Mészár Pál 1704-ban Pécsett a szerbek áldozata lett.) ■ Csak 1724-ben vették át ismét a ladiszlaitus ferencesek a plébánia vezetését, 1734-től pedig rendházat hoztak létre, amelynek első elöljárója (praesidens) Csala Didák volt. A falu földesura, Széchényi Antal (1714–1767) 1752-ben nekik adta a régi vár helyén álló telket, ahol 1755-től az ő és más környékbeli birtokosok (Inkey, Festetics, Somssich családok) támogatásával fölépült a Szent László tiszteletére szentelt templom és kolostor. Miután 1778-ban a templom tornya is elkészült, 1779-ben a közösséget konvent rangjára emelték. A Széchényi család a plébánia vezetése mellett rájuk bízta az Alsó- és Felsősegesd között álló Szentkút kápolna szolgálatát is, ahol a Sasvári Fájdalmas Boldogasszony kegyképének egy másolatát tisztelték. A segesdi ferencesek részt vettek a távolabbi környék lelkipásztori ellátásában is Somogy, Tolna és Zala vármegyék területén, főként horvát hívek között. A kolostor nyugati szárnya 1769-ben eleve patika céljára épült, amelynek jeles patikusa volt Pix Simon, de 1783-ban működését megszüntették. ■ A ferences provinciák 1900. évi átszervezése során a kolostort a Szt. László rendtartománytól a Szűz Mária rendtartományhoz csatolták. A templom tornyát 1945. március 29-én a visszavonuló német katonák felrobbantották. Ennek következtében a templom harmada összedőlt, és a kolostor is megsérült. A templomot Kelemen Alán gvardián vezetésével, a helyiek és az Újjáépítési Minisztérium támogatásával 1946 szeptemberére sikerült újjáépíteni. A munkálatokban rendtársai közül Bozsóky Gerő (1922–2004) és Kovács Bánk (1927–2020) is segítettek. 1949-ben 5 pap és 3 laikus testvér lakta a kolostort. ■ A magyarországi szerzetesrendek 1950. évi fölszámolása során, 1950. jún. 9/10-én a kommunista rendőrség a ferenceseket a jászberényi ferences kolostorba deportálta, majd a rendházat államosította. Az épületbe szociális otthon költözött. 1989-ben Szendi József veszprémi püspök újra a ferencesekre bízta a plébánia vezetését, amit Szabó Tihamér (1989) és Horváth Albin (1997–2000) láttak el. Azóta a kaposvári egyházmegye lelkipásztorai látják el a plébániát. ■ (Rácz Piusz, 2024)