Titulus
Sarlós Boldogasszony (B. M. V. Elisabeth Visitantis)
Típus
rendház
Felekezeti jelleg
katolikus
Létesítés éve
1729
Megszűnés/államosítás éve
1950
Cím
Máriagyűd, Vujicsics Tihamér u. 66.
Története

Bár a helyi hagyomány a kegytemplom eredetét egészen Szent István király koráig vezeti vissza, csak annyi bizonyos, hogy a Siklós melletti falu a 13. században már a pécsi káptalan birtoka volt. Romos régi templomát 1698-ban a siklósi ladiszlaitus ferencesek foglalták el, és abban egy Kaproncáról hozott Mária-szobrot helyeztek el. Hamarosan megkezdődött a környékbeliek búcsújárása, és a szobor előtt számos csodás imameghallgatás történt. A Rákóczi-szabadságharc kezdetén, 1704-ben a ferencesek a boszniai provincia eszéki kolostorába menekültek, és a kegyszobrot is magukkal vitték. (Ma is az ottani ferences templomban található). Az új kegyszobrot 1713-ban Nesselrode Ferenc Vilmos pécsi megyéspüspök adományozta a templomnak. A felújított templom mellett 1729-ben a ferencesek elkezdték egy kis rendház (rezidencia) építését. A templomot 1736-ban Batthyány Ádámné Strattmann Eleonóra, mint kegyúr a siklósi plébániával együtt a ferenceseknek adományozta. 1742-től a régi templomot úgy bővítették, hogy azt az új templom szentélyévé alakították. Ekkoriban kezdték el lejegyezni kegyhelyhez kapcsolódó csodás eseményeket is. ■ Amikor II. József rendeletileg szabályozta a koldulórendi kolostorokat, 1789-ben a gyűdi rendházat megszüntetésre ítélte, de a búcsújárás nem szűnt meg, és továbbra is a siklósi ferencesek pasztorálták a templomot, amelyet 1805-ben VII. Pius pápa búcsúkiváltságokkal látott el. Gyűd 1809-től önálló plébániává vált, amelyet 1829-ig Tóth István egyházmegyés plébános vezetett, majd Szcitovszky János pécsi püspök 1846-ban újra felállította a rendházat, a templomot pedig kegyhellyé nyilvánította. ■ A magyarországi ferences rendtartományok 1900. évi átszervezése során a ladiszlaita provinciától a kapisztrána vette át. A templom mellett 1927-ben Immaculata-szobrot, 1937/38-ban szabadtéri oltárt állítottak. A ferencesek gondozásában világi harmadrend, Rózsafüzér Társulat, valamint Leány- és Legényegylet működött. ■ A magyarországi szerzetesrendek 1950. évi fölszámolása során 1950. jún. 9/10-én a ferenceseket a kecskeméti piarista rendházba deportálták, rendházukat államosították, ám a kegyhely továbbra népszerű maradt. A kegytemplomnak 2008-ban XVI. Benedek pápa basilica minor címet adományozott. A kolostort zarándokszállásként használják. ■ (Szuly Rita, 2025)

Archontológia

Prézesek: Mutzhard Márton (1846–1862); Gregorics Honorius (1862); Matkovics Landulphus (1862–1863); Horváth Ignác (1863–1866); Matkovics Landulphus (1866–1873); Horváth Ignác (1873–); Feisz Angelus <1925>; Forintos Lőrinc <1927>; Bónerth Valerián (1928–1929); Martinov Fortunatus (1931–1933); Hornyák Domonkos (1934–1938); Martinov Fortunatus (1939–1941); Varga Vitális (1942–1945); Schneider Vencel (1946–1950)

Bibliográfia
Brüsztle 1874–1880, II, 759–782. – SchemProvCapistOFM 1916, 53-54. – Szabó 1921, 261-262. – Ángyán Aurél OFM: A gyűdi kegyhely a történelmi események forgatagában, Máriagyűd, 1930. – A máriagyűdi kegyhely rövid története, 1148–1948, Vác, 1948. – SchemProvCapistOFM 1948, 50. – Bálint Sándor–Barna Gábor: Búcsújáró magyarok, Budapest, 1994, 334–335. – Kálmán 2000, 97-116. – Siptár Dániel, A felszabadító háborúk után megtelepedett szerzetesi közösségek a Dél- Dunántúlon, in Katolikus megújulás és a barokk Magyarországon különös tekintettel a Dél-Dunántúlra (1700–1740), szerk. Gőzsy Zoltán, Varga Szabolcs, Vértesi Lázár, Pécs, 2009 (Seria Historiae Dioecesis Quinqueecclesiensis VII), 155-196.
Projekt
Szerzetes Magyarország 1918–2063
Név
Máriagyűdi ferences rezidencia

Az intézménynek otthont adó települések

Település Kapcsolat kezdete Kapcsolat vége
Máriagyűd 1729 1950

Az intézményt befogadó rendtartományok

DMappák