Salgótarjáni ferences rezidencia

A bányászat és az ipar által teljesen átalakult Salgótarján város plébániatemploma az 1920-as években már csak a katolikus lakosság töredékét tudta csak befogadni. Ezért a helyi Katolikus Kör vezetői 1927-ben megfogalmazták, hogy szükség van egy második, acélgyári plébániára, amelyet a ferencesekre akartak bízni, mert „a szegény munkástársadalom lelki gondozására” leginkább a ferences rend képes. A tervet Traum Péter helyi plébános hevesen ellenezte, és megnyerte magának a helyi vezetőket is. Bubnics Mihály rozsnyói püspök, és magyarországi helynöke, Pajer János azonban támogatták a tervet, és 1931-ben megalapították a város új, északi plébániáját. A ferencesek 1932. június 30-án érkeztek, és nehéz körülmények között kezdték munkájukat, de november 20-án felszentelték ideiglenes rendházukat és első kápolnájukat. A templom és a hozzá csatlakozó rendház modern (art deco jellegű) épületegyüttese 1934 és 1936 között épült fel Szontágh Pál tervei alapján, különféle adományokból. A plébániához tartozott filiaként Salgóbánya, valamint az acélgyári kórház. A ferencesek vezetésével harmadrend, oltáregyesület, Rózsafüzér Társulat, Mária kongregáció, valamint felnőtt és gyermek hittancsoportok működtek. ■ A magyarországi szerzetesrendek 1950. évi fölszámolása során, 1950. július 31. és augusztus 1. éjszakáján a kommunista rendőrség a ferenceseket a jászberényi ferences kolostorba deportálta. A plébániát egyházmegyés papok vezették tovább, köztük Borovi József (1955-1959). Az ő idejében készítette el Kontuly Béla az oldalfalak Szent József életét ábrázoló szekkóit. Az államosított rendházba ipari tanuló-, majd általános iskola költözött, végül 1989-ben megkapta a plébánia. A kolostorkertben a munkásőrség épített magának székházat, amelyben 2005-től sérült gyermekek iskolája működik. ■ (Szuly Rita, 2025)