Debrecen–csapókerti (II.) ferences rezidencia

Lindenberger János, a váradi egyházmegye magyarországi részének apostoli kormányzója és egyúttal debreceni plébános 1942-ben a hatalmas debreceni plébániát négy részre oszotta, és az új nyilastelepi és csapókerti plébániákat a kapisztránus ferencesekre bízta. A csapókerti Jézus Szíve-templom 1935/1936-ban épült Jost Ferenc tervei alapján, és a főplébánia külkáplánsága volt. A ferencesek a csapókerti templom mellett kijártak lelkipásztorkodni Dombostanyára, Betontanyára és Apafájára is. Kezdetben hozzájuk tartozott Hajdúsámson is, azt azonban 1948-ban az egyházmegye papjai vették át. A ferencesek hamarosan megszervezték szokásos közösségeiket (harmadrend, Ferences Ifjúság, Ferences Gárda). ■ A magyarországi szerzetesrendek 1950. évi fölszámolása során a rendházba deportálták a bajai, mohácsi és szegedi ferenceseket, majd 1950. szeptemberében a rendházat államosították. ■ (Szuly Rita, 2025)