Budapest–Rózsadombi ferences fiókrendház

A buda-országúti ferences plébánia területéhez tartozó Rózsadomb az 1930-as évektől kezdett beépülni. A környék lelkipásztori ellátására már 1940-ben kápolna építését tervezték a Vérhalom környékén, és erre a célra telket is vásároltak. Addig a rózsadombi hívek a budai kálváriához tartozó Veronika-kápolnába járhattak, ahol a ferences atyák miséztek vasárnaponként. A kápolna Budapest 1944/1945. évi ostroma során súlyosan megsérült, majd le is bontották. A szentmiséket azontúl a Marczibányi téri és az Áldás utcai iskola tornatermében tartottak. A kommunista hatalomátvétel miatt azonban 1948 januárjában a főváros megtiltotta az iskolai misézést. Viszont 1948 júniusában Gábris Grácián plébános kedvezményesen megvásárolta Herczeg Ferenc író telkét a Törökvészi út és a Tövis utca sarkán, és ott 1948/1949-ban Sáy-Halász Antal terve szerint templomot építettek Kapisztrán Szent János tiszteletére téglából, vasbeton tetőszerkezettel. A templomot 1949. július 10-én szentelte fel Schrotty Pál magyarországi ferences generálisi delegátus. ■ 1949 őszén hozzákezdtek a templomhoz közvetlenül csatlakozó ferences rendház fölépítéséhez is. A szerzetesrendek 1950. évi feloszlatása után azonban az építkezés leállt, és később a felépült falakat is visszabontották. A templom igazgatói azonban továbbra is ferencesek maradtak (Jenei Jenő 1950–1961; Tátrai Gyula 1961–1975; Horváth Jusztusz 1975–1990). A templom belső díszítését az 1950-es években Kontuly Béla, Kontuly Béláné Fuchs Hajnalka, Molnár C. Pál, Jeges Ernő és a „római iskola” más művészei készítették. A templom előtti teraszt körülvevő támfalak 1963-ban épültek. A rendház (tervezője Harsányi István) fölépítése végül a rendszerváltás után, 1992/1993-ban, Frajka Félix templomigazgatósága idején valósulhatott meg, aki a fiókrendház (domus filialis) első prézese lett. ■ (Koltai András, 2025)