Zombori ferences rendház

A bosnyák tartományhoz tartozó ferenceseknek már a török uralom alatt is kápolnájuk volt a városban, Szent Ferenc tiszteletére szentelve. A török hódoltság megszűntével, 1688 után új templomot, haranglábat és rendházat építettek. A rácdúlás során, 1704-ben ferencesek elmenekültek, és csak 1710-re tértek vissza városba. A Rákóczi-szabadságharc után, 1717 és 1719 között, a régi török épületek romjainak felhasználásával új, fatornyos templomot építettek, a mellette álló háromszobás, hajlított cserepes török házat pedig rendháznak használták. A ferencesek vezették egyúttal a helyi plébániát is. 1743-ban Lippai Márk házfőnök idejében a ferencesek új kolostor építéséhez kezdtek, és 1750-ben az addigi rezidencia konventi rangot kapott. Az új templomot 1751 és 1771 között építették a Szentháromság tiszteletére. Eközben a régi Szent Antal-templomban miséztek. Szmendrovich Rókus ferences 1766 és 1769 között többször is nagy port felkavaró csoportos ördögűzést végzett a templomban, amelynek tornya 1768-ban, belső vakolása 1770-ben készült el. A zombori ferencesek 1763 és 1785 között kisgimnáziumi osztályokat is tanítottak. Mégis a II. József császár idején bevezetett reformok során, 1781-ben a plébániát a ferencesektől a kalocsai egyházmegye papjai vették át, majd az állami hatóság 1786-ban a rendházat feloszlatta. A kolostor épülete azóta plébániaházként szolgál. A 20. század elején ismét hívták a ferenceseket Zomborba, de végül helyettük 1904-ben a kármeliták alapítottak kolostort. ■ (Koltai András, 2025)