Mohácsi Szent István ferences rendház

A török által feldúlt szrebrenicai bosnyák ferences kolostor menekült gvardiánja, Nemci (Nimci) Péter 1693-ban telepedett le Mohács alsó (déli) részén, a Duna partján, ahol a szekcsői bíró segítségével házat épített magának. Radonay Mátyás pécsi püspök, a város földesura a bosnyák ferenceseknek adta egy elhagyott török fürdő épületét, de azt a helyi uradalmi tisztek leromboltatták, hogy építőanyaghoz jussanak. Így a ferencesek új templomot építettek Szent István király tiszteletére. Eközben, 1694-ban a ladiszlaita rendtartományhoz tarozó ferencesek is letelepedtek Mohácson, és a város középső részén építettek templomot a Szent Kereszt tiszteletére. A két rendtartomány között emiatt keletkezett vitával 1700-ban a ferences rend definitóriuma is foglalkozott, és úgy döntött, hogy mindkét mohácsi rendház megmaradhat. A rácdúlás során, 1704-ben mindkét rendházat felgyújtották és lerombolták. A bosnyák ferencesek Atyára (Sarengrád) menekültek, és csak 1709-ben térhettek vissza a városba. A város plébániáját kezdetben a ladiszlaitus ferencesek vezették, majd távozásuk után, 1714-ben Nesselrode Vilmos Ferenc püspök egyházmegyés papjaira bízta, azonban 1717 és 1721 között, Scheimann László pálos plébános betegsége idején a ferencesek helyettesítették. Eközben (de még biztosan 1724 előtt) a bosnyák ferencesek is a város központjába költöztek, és az országút mellett, a püspöki rezidenciától északra építették fel új templomukat és kolostorukat, amely 1750-ben nyerte el a konventi rangot. Legnagyobb jótevőjük Klimó György püspök volt, aki mohácsi tartózkodása idején rendszeresen felkereste őket. Kezdeményezésére és költségén 1756 és 1778 között mind a templomot, mind a kolostort jelentősen kibővítették. A püspök adományozta a főoltárképet is, Dorfmeister István művét (1772). Azontúl a kolostorban 12 ferences élt, ugyanennyien pedig a környékbeli plébániákon szolgáltak. Egyes években itt működött a rendtartomány egyik filozófiai (1756–1783, 1798–1805, 1860–1863) vagy teológiai stúdiuma (1811–1819, 1828–1840, 1863–1869) is. A ferencesek létesítették 1817-ben a város első kisgimnáziumát,amelyben 1849-ig tanítottak. Scitovszky János püspök 1850-ben kettéosztotta a mohácsi plébániát. A püspöki rezidencia mellett álló Szent Kereszt templomot („püspöktemplom”) tette a külváros plébániájává, vezetésével pedig a ferenceseket bízta meg. Miután 1897-ben a ferences rend ágai egyesültek, az egységes szabályzatot, amely egyben a magyarországi ferences életmód reformját jelentette, Mohácson 1912-ben vezették be. Mivel a reform következtében sokan elhagyták a rendet, attól fogva a lelkipásztori munka csak a mohácsi külvárosi plébániára és annak filiáira, valamint a kórházi kápolna lelki gondozására korlátozódott. A kolostorban komolyabb felújítások történtek 1912 és 1915 között, majd 1926 és 1932 között a templomot restaurálták. A hitoktatás mellett a ferencesek világi harmadrendet, Élő Rózsafüzér Társulatot, működtettek. ■ A magyarországi szerzetesrendek 1950. évi fölszámolása során 1950. jún. 9/10-én a ferenceseket a Debrecen-csapókerti ferences rendházba deportálták, a rendházat pedig államosították. Épületében 2014-től az egyházmegyei fenntartású Szent Ferenc Katolikus Óvoda működik. ■ (Koltai András, 2025)