Kismarton-kálváriahegyi ferences rendház

A Kismarton fölötti hegyen Esterházy Pál nádor építtette föl 1701 és 1705 között a jeruzsálemi Kálvária-domb mesterséges másolatát. Előképéül az alsó-ausztriai Maria Lanzendorf ferences búcsújáróhely hasonló építménye szolgált, amelyet 1699-ben kezdett építeni Franz Felix Nüring (Niering) ferences testvér. A nádor őt bízta meg a kismartoni Kálvária építésével is. Ebben egy mesterségesen emelt hegyen öt nagyobb kápolna épült (Megfeszített Üdvözítő, Szt. Dizmász, Mária sírja, Olajfák hegye, Feltámadás), ezekben 13 oltár jelenítette meg Jézus Krisztus szenvedését, halálát és feltámadását. 1707-ben szentelte föl Csáky Imre nagyváradi püspök, gondozását pedig a nádor ugyanakkor a mariánus ferencesekre bízta, akik egy közeli házban laktak. A kálvária hamarosan búcsújáróhellyé vált, 1712-ben Esterházy nagy templomot kezdett építeni mögé, de haláláig, 1713-ig csak a szentély készült el. A kolostor épületét 1757-ben fejezték be, de II. József császár szükségtelennek találta (mivel egy városban csak egy koldulórendi kolostort tartott megengedhetőnek), és 1787-ben feloszlatta. ■ (Koltai András, 2024)