Mohács-Belváros

Mohács első újkori plébániáját a ladiszlaita rendtartományhoz tartozó ferencesek vezették 1694-től. Templomukat a Szent Kereszt megtalálása tiszteletére építették föl. Miután 1713-ban a ladiszlaitus ferencesek távoztak a városból, 1714-ben Nesselrode Vilmos Ferenc pécsi püspök egyházmegyés papjaira bízta a plébániát. Berényi Zsigmond püspök 1742/1743-ban egy új templomot épített Mohácson, a püspöki rezidencia mellett („püspöktemplom”), és mivel elkészültekor a régi Szent Kereszt plébániatemplom éppen leégett, annak titulusát és szerepét egy időre a püspöktemplom vette át. A leégett templomot 1766-ban építették újra, de ekkor már Szent Mihály főangyal tiszteletére. Ekkortól ismét ez lett a város plébániatemploma. ■ Filiája, Kölked a hódoltság alatt is magyarok lakta hely. 1526 előtt is volt templom Szent Borbála tiszteletére, később a református templomot e fölé építették. Szent Rókus tiszteletére kápolna állt 1740-ben. Hétfájdalmú Szűz kápolna. Szentháromság és Nepomuki Szent János szobrok. 1738-ban az egyházlátogatási jegyzőkönyvben szerepel egy „Szent Helena vid[ua] tiszteletére” szentelt templom is. Mohácson a lakosság a török háborúk alatt sokszor cserélődött, 1526 után közvetlen már rácok telepedtek meg, majd több hullámban újabb délszláv jövevények érkeztek. Jelentős számú cigány népesség is érkezett a déli részekről. A XIX. század közepén jelent meg a zsidó népesség zömmel galíciai, orosz és kisebb részük Ausztria egyes tartományaiból. ■ 1850-ben Scitovszky János püspök kettéosztotta a mohácsi plébániát. A Szent Mihály templom a Belváros, a püspöktemplom pedig a Külváros plébániája lett. A belvárosi plébánia területén épült föl 1926 és 1940 között épült föl a Fogadalmi emléktemplom (Nagyboldogasszony tiszteletére) Árkay Aladár terve szerint. ■ 2013-ben a két mohácsi plébánia ismét egyesült. (KA)