1860-ban Kunszt József kalocsai érsek (1790–1866) meghívására a jezsuiták az 1765-ben alapított érseki gimnázium vezetését átvették a piaristáktól azzal a céllal, hogy azt nyolcosztályos nagygimnáziummá fejlesszék és internátussal (konviktussal) együtt működtessék. ■ Az első tanév 15 lakójával szemben öt évvel később már mintegy 60, tíz évvel később pedig 70 növendék lakta az intézetet. Ezért 1863-ban az udvar felé bővítették, majd Haynald Lajos érseksége idején, 1885–1886-ban az internátus új épületszárnyakkal bővült mind a Szent István utcai, mind a párhuzamos Úri utcai (később Haynald, ma Hunyadi utca) oldalon. Ezáltal az intézet befogadóképessége 180 férőhelyre nőtt; ezt a keretet ugyanakkor csak az első években használták ki teljesen, a későbbiekben átlagosan 140 diákot neveltek a falai között. 1909-ben és 1912-ben további átalakítások révén alakult ki az épület végleges, zárt tömbje a mai Batthyány utca felől is, miközben az udvart kettészelő szárnyat lebontották. A növendékek létszáma az 1920-as évek közepén csökkenni kezdett, az 1930-as évek közepén 100 alatt elérte a minimumot, majd a tendencia visszafordult, és az 1943/44-es tanévben elérte a 174 fős csúcsot. ■ Az ifjúságot a főprefektus vezetésével egyre növekvő számú jezsuita prefektus nevelte, a 20. század első évtizedében már nyolc fő. A magyar provincia önállóvá válásától ez a szám újra ötre csökkent, bizonyos időszakokban ennél is kevesebbre. A bentlakó növendékeket a korosztályuknak megfelelően (2–3 évfolyamonként) szakaszokba osztották, és ezek számára önálló háló-, tanuló- és szórakoztató termeket biztosítottak. Az egyenruhájuk kezdetben „magyar szabású” volt (attila, csizma), az 1880-as évektől katonai egyenruha, az 1929/1930-as tanévtől matrózruha, a kisebbek és nagyobbak számára különböző formában. Mindvégig eltért egymástól hétköznapi egyenruha és a díszruha. ■ A Tanácsköztársaság ideje alatt, 1919. máj. 22-én az internátust átmenetileg államosították. A második világháború idején, az 1942/43-as tanévben a gimnázium épületének hadikórház céljára történt igénybevétele miatt az oktatás részben az internátus termeiben folytatódott. Az internátust a kommunista hatalom 1948-ban a többi egyházi intézménnyel együtt államosította, és megszüntette. ■ (Boda Attila, 2025)
Régensek: a kalocsai jezsuita kollégium rektorai. – Főprefektusok: Liptay Mihály (1860–1862); Votka János (1862–1864); Brandis Erik (1864–1865); Rosty Kálmán (1865–1868); Molnár László (1868–1870); Rosty Kálmán (1870–1872); Mladoniczky Ferenc (1872–1874); Strobl Antal (1874–1876); Hübner Ágoston (1876–1877); Flodung József (1877–1879); Pécsy Arnold (1879–1880); Menyhárth László (1880–1884); Raile Ede (1884–1885); Tillinger György (1885–1887); Schaefer Jakab (1887–1888); Damián János (1888–1889); Fialla János (1889–1904); Bíró Ferenc (1904–1910); Kerling János (1910–1913); Buzna Viktor (1913–1915); Riegl Sándor (1915–1917); Csávossy Elemér (1917–1919); Lenner József (1919–1924); Zsíros Ferenc (1924–1925); Kerling János (1925–1927); Lenner József (1927–1928); Csávossy Elemér (1928–1932); Vid József (1932–1933); Tomka Ágoston (1936–1937); Selmeczy Gyula (1937–1938); Schmidt Ferenc (1938–1943); Szörényi Gábor (1943–1945); Pozsárkó Ferdinánd (1945–1946); Szörényi Gábor (1946–1948)
meltematricula@gmail.com
https://melte.hu
https://www.facebook.com/magyaregyhazileveltarosok