Budapesti Jézus Szíve jezsuita rendház

Budán két jezsuita rendház is működött a Jézus Társasága 1773. évi feloszlatását megelőzően: egy nagyobb kollégium a budavári Nagyboldogasszony-templomhoz (Mátyás-templom) kapcsolódóan és egy kisebb rezidencia a Vízivárosban (a mai Batthyány téren). A Jézus Társasága a 18. század első évtizedében néhány évig Pesten is rendelkezett egy rövidéletű rezidenciával. ■ A rend újbóli engedélyezése után Magyarországon 1853-ban kezdtek újra működni a jezsuiták, és rögtön felmerült egy fővárosi rendház felállításának terve. Buda és Pest, majd 1873-tól Budapest udvar- és jezsuitaellenes közvéleményének ellenállása miatt azonban csak évtizedek múlva került sor a tényleges letelepedésre. Mivel 1883-tól a szerzetesi gimnáziumok tanárai számára is kötelező lett az állami diploma megszerzése, a kalocsai jezsuita gimnázium tanárainak be kellett kapcsolódniuk a budapesti egyetemi tanárképzés rendes folyamatába. 1886-ban ezért az egyetemet Budapesten végző leendő jezsuita tanárok számára tanulmányi házat hoztak létre, eleinte ideiglenesen, Szathmáry Károly bérházában (Szentkirályi utca 36.). Az elöljárónak kinevezett Riesz Ferenc kezdettől lelkipásztori feladatokat is vállalt a növekvő számú magyarajkú katolikus körében. Az első években az itt élők a kalocsai rendházhoz tartoztak, 1888-ban azonban ténylegesen megalakult a „statio” jogállású rendház. ■ A bécsi jezsuiták által a városligeti Sacre Coeur nővéreknél tartott lelkigyakorlatok hatására a rendért rajongó arisztokrata hölgyek Győry Teréz grófnő vezetésével összefogtak Menyhárth László kalocsai jezsuita rektorral, és gróf Zichy Nándor országgyűlési képviselő támogatásával megalapították a Jézus Legszentebb Szíve Szövetkezetet, kifejezetten azzal a céllal, hogy nagyszabású adománygyűjtés segítségével a józsefvárosi „mágnásfertályban” templomot és rendházat építsenek a jezsuiták számára. A Mária és József (ma Krúdy) utca sarkán vásárolt telken Kauser József építette fel az épületeket, a rendházat 1888–1890 között, a templomot 1891-re. A városvezetés részéről érezhető „ellenszél” volt az oka, hogy a jezsuiták a fővárosban nem egy nagyméretű, iskolával is rendelkező központi collegiumot alapítottak, hanem mindössze egy kicsiny épületegyüttest emeltek, amely az Esztergomi Főegyházmegye tulajdonában állt. A rendházba való beköltözés előtt a két atya, két egyetemista rendtag és egy segítőtestvér alkotta közösség egy darabig a Múzeum utca 5. szám alatt élt. ■ Az 1890-től rezidenciának számító házat a következő években 6–10 jezsuita lakta, de közülük csak 1–2 fő járt az egyetemre, mellettük 3–4 pap lelkipásztori szolgálatot teljesített. Tevékenységükre a hagyományos feladatokon túl a vallásos társulatok, főleg Mária-kongregációk vezetése és a lelkigyakorlatok adása volt jellemző. 1898-tól népmissziókat is tartottak, és ezzel párhuzamosan létszámuk megnőtt: 5–8 pap, 3–6 segítőtestvér, és bizonyos években akár 3–4 egyetemista élt a budapesti közösségben. Ezért 1899-től bővítették a rendházat. Megvásárolták, felújították és a korábbi házukkal összenyitották a Horánszky utca 22. szám alatti épületet. ■ Amikor 1909-ben megalakult a Jézus Társasága Magyarországi Rendtartománya, a tartományfőnök székhelye a budapesti rezidencia lett. 1910-től kollégiummá fejlesztését tervezték, ennek megfelelően elöljáróját vicerektornak titulálták. Létszáma az egyetemre járókkal együtt – akik a pécsi gimnázium megnyitása (1912) után nem egyszer hatan-heten is voltak – kevéssel 20 fölé emelkedett, majd a Tanácsköztársaság általi üldöztetés és a trianoni béke időszakának visszaesése után ugyanennyi fő környékén állandósult. ■ Az első világháború utáni időben a rendház tevékenységi körei között hangsúlyos szerepet kapott a sajtóapostolkodás. Több folyóirat és újság (Magyar Kultúra, A Szív, Mária Kongregáció stb.) szerkesztősége ehhez a rendházhoz kapcsolódott, a szerkesztők az itteni közösség tagjai voltak. A magyar jezsuiták kínai missziójának „propagandaközpontja” is itt – a szomszédos épületben – kapott helyet. ■ A ház eredeti rendeltetésének megfelelően a tagjai közt mindvégig találunk a budapesti egyetemen tanuló tanárjelölteket. 1935-től a rendi növendékek filozófiai képzése is Budapesten zajlott, emiatt a rendház létszáma 60, majd 70 fölé emelkedett a skolasztikusokkal együtt, akik azonban nem a rendházban, hanem a szomszédos Kongregációs Otthon egyik szárnyában laktak. Miután 1939-ben a képzést Kassára helyezték át, az időközben megnövekedett papi és segítőtestvéri létszám együtt már 30 főnél is népesebb rendházat eredményezett. ■ 1932-től a rendház Dunakeszin nyaralóval („villával”) rendelkezett. ■ A magyarországi szerzetesrendek felszámolása során, 1950. jún. 18/19-én a kommunista hatóság a rendház lakóit a Tiszafüred melletti Homokra, a keresztény iskolatestvérek intézetébe deportálta. Ezt követően a templomot az Esztergomi Főegyházmegye papjai látták, el, és a lelkészség használta az eredeti rendházi szárnyat is. ■ 1989/1990-ben a jezsuiták visszakapták, és újra itt alakították ki a rendtartományuk székhelyét. ■ (Siptár Dániel, 2025)