Budakeszi-makkosmáriai szervita rendház

A szerviták makkosmáriai megtelepedésükkel egy kegyhely újjáélesztését és egy romos templom újjáépítését vállalták magukra. Makkosmária (Máriamakk) kegyhelyen 1748 és 1768 között az óbudai sarutlan trinitáriusok építettek kegytemplomot és kolostort, amelyet II. József bezáratott. Ennek következtében a kegyhely megszűnt, a templom és a kolostor tönkrement. Hosszú szünet után a szervita atyák vállalkoztak arra, Shvoy Lajos fehérvári püspök engedélyével, hogy a kegytemplom romjainál vasárnaponként szentmisét mondanak, 1938. jún. 29-től kezdve. Rendszeres szentmisék csak tavasztól őszig voltak, mert a szerviták Máriaremetéről jártak ki ide misézni. ■ A zarándokok száma folyamatosan emelkedett. Majdnem minden vasárnap újabb és újabb zarándokcsoportok érkeztek főként pesti plébániákról (pl. Terézváros, Kőbánya, Kelenföld, Újlak, Városmajor, Erzsébetváros) vagy a környékbeli falvakból (pl. Budakeszi, Budaörs, Törökbálint, Soroksár, Csepel, Budafok, Pesterzsébet, Kispest, Pestújhely, Rákospalota, Kerepes). ■ A templom újjáépítése és a hozzá tartozó rendház felépítése azonban csak a II. világháború után kezdődhetett meg. Az állandóan Makkosmárián tartózkodó szervita atyák hivatalosan a budapesti rendházhoz voltak beosztva, de Máriaremetéről is jártak ide kisegíteni. A nehézségek ellenére 1949 januárjától már állt a templom, de a berendezése még hiányzott. Ekkor Shvoy Lajos megyéspüspök újra megerősítette, hogy a kegyhelyet teljes joghatósággal átengedi a rendnek, ha a templom és a kolostor elkészül, és a kegykép is visszakerül eredeti helyére a budakeszi plébániatemplomból. Ez még 1949-ben megtörtént, a templombelső pedig 1950-ben készült el. A szervita rend betiltása előtti utolsó rendi káptalanon, 1950. június 8-án Makkosmáriát önálló rendházzá nyilvánították, házfőnöknek és a kegyhely igazgatójának Jáger M. Rafaelt nevezték ki, segítőinek pedig Szeberény M. Ráfáel és Erdősi M. János (egyszerű fogadalmas) frátert rendelték. ■ A rend működésének 1950. évi betiltása után a szerviták a székesfehérvári egyházmegye papjaiként Makkosmárián maradhattak, és a laikus testvérek közül is néhányan itt találtak menedéket. Így még 1957-ben is éltek szerviták a makkosmáriai rendházban. ■ (Goreczky Tamás, 2025)