Betegápoló irgalmasrend Szent Őrzőangyalokról nevezett Romániai Viceprovinciája
Latin név
Viceprovincia Rumeniae ab Angelis Custodibus Ordinis Hospitalarius Sancti Joannis de Deo

Egyetemes rend adatai

Név (egyetemes rend)
Betegápoló Irgalmas Rend
Latin név (egyetemes rend)
Ordo Hospitalarius Sancti Joannis de Deo (OH)
Névváltozatok (egyetemes rend)
Istenes Szent Jánosról nevezett Betegápoló Irgalmas Rend, Ordo Fratrum Misericordiae, hermanos hospitaliaros de San Juan de Dios, Ordine Ospedaliero di San Giovanni di Dio, benefratelli, fate-bene-fratelli, misericordiánusok, miseriek
Felekezet
római katolikus
Férfi rend/női rend
férfi
Típus
pápai jogú koldulórend
Alapító
Istenes Szt. János (1495–150)
Évszámok
1538; szentszéki jóváhagyás 1571.01.01
Életmód
a betegek testi és lelki segítése

Magyarországi szervezet adatai

Évszámok
1923–1949
Székhely
Temesvár / Timisoara, str. Sft. Joan 5.
Rövid történet

A portugál João Cidade (1495‒1550) akit megtérése után Istenes Szent Jánosnak (Juan de Dios) hívtak, 1539-től Granadában kezdte ápolni és gyógyítani beteg, fogyatékos és a társadalom peremére szorult embertársait. Úttörő volt az elmebetegek ellátásában, mert humánus módon bánt velük. Hamarosan társak csatlakoztak hozzá, és az „ispotályos barátok” (hermanos hospitaliaros) más városokban is alapítottak kórházakat. A közösséget 1572-ben V. Piusz pápa szerzetesi kongregációként ismerte el, amelyet az alapítóról nevezett el (Congregatio Joannis Dei). ■ A rend gyorsan elterjedt Európában és a dél-amerikai spanyol gyarmatokon. Magyarországon a 20. század elején a rendnek 14 konventje és kórháza volt. ■ Az első világháború végén, a trianoni békeszerződéssel jóváhagyott határváltozások következtében három magyarországi konvent (Nagyvárad, Szatmár, Temesvár) 1919/1920-ban a Romániához csatolt területre került. A három konventből 1923-ban létrejött az irgalmasrend romániai delegációja, amely később viceprovincia lett. A delegátus (vagy vicarius) tisztségét egy-egy perjel viselte. A második bécsi döntés után, 1940-ben két konvent (Nagyvárad, Szatmár) ismét Magyarország része lett, így ezek visszatértek a magyar rendtartományhoz, a delegáció pedig csupán Temesvárra korlátozódott. 1945-ben azonban ismét változott a helyzet, és a második világháborút lezáró határrendezéssel visszaállt a korábbi, 1940 előtti állapot. ■ A három romániai rendház sorsát végül a kommunista diktatúra pecsételte meg, amely 1949-ben feloszlatta azokat, épületeiket és a kórházakat pedig államosította. ■ (Koltai András, 2025)

Lelkiség

Istenes Szent János a betegápolók rendjét azért alapította, hogy a betegek és a szegények szolgálatával kövessék az irgalmas Krisztust, aki különleges szeretettel fordult a betegek és a szegények felé. Az irgalmasrendiek erre a szolgálatra a szokott szerzetesi fogadalmak mellett a betegápolás (hospitalitas) különleges fogadalmával kötelezik magukat. A hospitalitas korlátlan, szakmailag kompetens és keresztény értékekre épülő befogadó szeretetet jelent. Gazdag tartalma magában foglalja a segítséget kereső emberekhez történő odafordulást, fenntartások és feltételek, faji, vallási, társadalmi különbségtétel nélkül, hogy a jó valóban kifejthesse hatását. „Örömmel szenteljük magunkat annak megsegítésére, aki szenved: alázatos, türelmes és felelős szolgálattal, a személye iránti hűséggel, megértéssel, jóakarattal és önmegtagadással, a gondjaiban és reményeiben való osztozással” (Konstitúciók, 1984). Ezért a rend korszerű egészségügyi és szociális intézményeket működtet, amelyekben a betegek és rászorulók ápolásában az emberséges magatartást az emberek lelki igényével való törődés egészíti ki. A rend tagjai orvosok, gyógyszerészek, betegápolók, egészségügyi szakemberek, akiktől elvárás, hogy magas szakmai színvonalon végezzék gyógyító munkájukat. A rendtagok közül csak néhányat szentelnek pappá, rendházanként (konventenként) egyet-kettőt, akik a betegek és a rendi templomok lelkipásztori szolgálatát végzik. ■ (Koltai András, 2025)

Elöljárók
Tartományfőnöki megbízott (delegatus provincialis): Silhányi János <1926>; Klinovszky László <1931>. – Tartományfőnök-helyettes (vicarius provincialis): Bokor Kazimir <1948>
Bibliográfia

[Kézikönyvek:] Karcsú 1867 III, 83–93. – Tóth Mike 1904, 79–83. – Balanyi 1923, 185–186. – Balanyi 1933, 49-50. – Heimbucher 1933–1834, I, 600–611. – LthK I, 1957–1967, 1248–1249 (C. Bierbichler) – DIP 1974–2003, VI, 982–988. – Puskely 1998, I, 174–180. – MKLex 1993–2014, V, 352–354 („irgalmasok”). – Hetényi Varga 1999–2002, I,641. – MaMűL 2003–2014, IV, 308–309 (Török József). – [Cikkek, monográfiák:] Zahrl, Bernhard, Die Barmherzigen Brüder – der Hospitalorden des hl. Johannes von Gott, in Festschrift 1760–2010: Konvent und Krankenhaus Barmherzige Brüder Eisenstadt 1760–2010, red. Christa Praher, Eisenstadt, 2010, 30-60: 48-49. URL: https://www.barmherzige-brueder.at/dl/qrkrJmoJKlkmJqx4KJKJmMJkNlmK/BBE-….

A rendtartományhoz tartozó intézmények