Egyetemes rend adatai
Magyarországi szervezet adatai
A szentföldi, Kármel hegyi remeték közössége a 13. század közepén költözött Európába, gyors gyarapodásnak indult, és hamarosan szinte minden országában letelepedett, többek között Magyarországon is (Budán, 1372-ben). Miközben a remeték hagyományos életformáját a koldulórendek lelkipásztori munkájával egészítették ki, az eredeti (1210 körül készült), szigorú regulákat a 15. században pápai engedéllyel többször könnyítették. Ezt nem minden kármelita tartotta szükségesnek, így a renden belül több reformkongregáció létesült. ■ Jézusról nevezett Teréz (Avilai Szent Teréz) 1562-ben a spanyolországi Avilában létesítette a kármelita nővérek első reformált (sarutlan) kolostorát. Öt évvel később a rend generálisától engedélyt kapott további női kolostorok és két férfi kolostor alapítására. A Keresztről nev. János (Juan del Cruz) és Antonio de Heredia Duruelóban kezdték meg a reformált kármeliták életet, amelyet állandó ima és a környék lelkipásztori szolgálata töltött ki. További alapítások után XIII. Gergely pápa 1580-ban engedélyezte egy önálló sarutlan kármelita rendtartomány létrehozását. Teréz halálakor (1582) már 15 férfi és 17 női kolostorban 300, illetve 200 sarutlan kármelita élt. 1588-ban több rendtartományra kellett őket osztani, amelyből az egyik Mexikóban működött. Ezek közös vezetésére helyettes rendfőnököt (vicarius generalis) választottak, majd 1593-ban VIII. Kelemen pápa a reformált vagy sarutlan ágazatot külön szerzetesrenddé nyilvánította. ■ A rend ►magyar tartományához tartozó, 1905-ben alapított zombori rendház 1918-ban az újonnan létrejött Jugoszlávia (Szerb-Horvát-Szlovén Királyág) területére került, emiatt 1922-ben a generális definitórium közvetlen joghatósága alá helyezték. A zombori rendház a kezdetektől többnyelvű volt, a templomi szertartások horvátul és magyarul folytak. A zombori kármeliták tagjai közül néhányan 1959-ben Boldog Alojzije Stepinac bíboros meghívására Zágrábba költöztek. Eleinte a városhoz közeli Leskovác faluban laktak, majd 1960-ban a közeli Remetén, a korábbi pálos kolostorban alapítottak rendházat. E két rendházból jött létre 1969-ben a rend jugoszláviai kommisszariátusa. A kármeliták 1975-ben letelepedtek Spalatóban, 1987 óta pedig a remetei kolostorban működik a zágrábi katolikus teológiai kar Keresztény Spiritualitás Intézete (Institut za kršćansku duhovnost). ■ A közép-európai rendszerváltáskor, 1990-ben a kommisszariátus Szent Józsefről nevezett rendtartomány rangjára emelkedett, majd 1991-től a „jugoszláv” nevet „horvátra” cserélték. Azóta a horvát sarutlan kármeliták további helyeken telepedtek meg, nem csak Horvátországban (Veglia/Krk, 1998), hanem Boszniában (Tomislavgrad–Zidine, a Buško-tónál, 2004–2006) és Bulgáriában (Szófia, 2002–2009) is. A 2010-es évektől az osztrák fél-rendtartomány grazi rendháza is kivételesen a horvát provincia joghatósága alá tartozik, mint a noviciátus székhelye. ■ (Koltai András, 2025)
A kármelita lelkiséget a kontemplatív és az aktív élet kettőssége jellemzi. A kármeliták egyrészt a Kármel hegyi remeték életét folytatják, és idejük jelentős részét a világtól elvonulva, celláik magányában, imádságban töltik. Az atyák és a kartestvérek (choristae) közösen mondják a zsolozsmát, valamint este és reggel egy-egy órát foglalkoznak elmélkedő imával (oratio mentalis), és egyébként is kerülik a fölösleges beszédet. A sarutlan kármeliták rendtartományaihoz szinte mindig tartozott egy-két remeteség (domus eremitica, eremus), amelyek arra szolgáltak, hogy ott a szerzetesek hosszabb időt, akár egy-egy évet a világtól elvonulva, kontemplatív imádságban tölthessenek, és utána annak lelki bőségéből megújult erővel adhassák át magukat más feladataiknak. A kármeliták ugyanis azt is vállalják, hogy elöljáróik rendelkezése szerint azokat a lelki kincseket, amelyeket az imádság és szemlélődés óráiban gyűjtöttek, mások szolgálatába állítsák prédikálás, tanítás, gyóntatás, lelkivezetés és más lelkipásztori feladatok során vagy a lelkiségi irodalom művelésével. A Kármel elsődleges célja az Istenbe merülés, de második helyen a lelkipásztori munka áll, sőt nem zárkóznak el a missziós munka elől sem, hagyományosan főként a Közel-Keleten, a szentföldi gyökereikhez közel álló országokban. ■ (Koltai András, 2025)
[Kézikönyvek:] Karcsú 1867, II, 158-159. – Tóth Mike 1904, 71-74. – Balanyi 1923, 238-243. – Balanyi 1933, 63. – Heimbucher 1933–1934, II, 54-85. – LThK 1957–1967, V, 1368-1372 (G. Mesters). – DIP 1974–2003, II, 523-602. – Puskely 1998, I, 610-614. – MKLex 1993–2014, VI, 214-217 (Diós István). – KMTL 1994, 329 (Regényi Kund). – MaMűL 2003–2014, V, 116-117 (Medgyesy-Schmikli Norbert). – Historisches Lexikon der Schweiz, 2010 (Philipp Kalbermatter), URL: https://hls-dhs-dss.ch/de/articles/011709/2010-03-10/. – [Könyvek, tanulmányok:] Michael a S. Maria: Monasticon Carmelitanum seu Lexicon geographicum-historicum omnium fundationum universi Ordinis Carmelitarum, Baghdad, 1987, 131. URL: https://digicarmel.com/viewer.vm?id=13167. – [Web:] Wikipedia.org/en (Croatian Carmelite Province of Saint Joseph the Father) – https://digicarmel.com/details.vm?q=id:0000001026 – https://karmel.hr/
meltematricula@gmail.com
https://melte.hu
https://www.facebook.com/magyaregyhazileveltarosok