Kisbereznai bazilita monostor

Az Ung folyó völgyében fekvő monostor legendás alapítástörténete szerint a homonnai Drugeth grófok birtokossága idejében a helybéli ruszinok egy istálló építéséhez kezdtek. Az alapok ásása során egy leány drága ruhákba öltöztetett, ép holttestét találták meg. Ennek hatására istálló helyett inkább kápolnát emeltek ezen a helyen. Nem sokkal később egy-két szerzetes telepedett ide Galíciából, akiknek az utódai már a munkácsi bazilita kolostor felügyelete alá tartoztak, 1733-ban említik őket. ■ A kéttornyú, szilárd anyagból épített barokk templom és a déli oldalán fekvő L alaprajzú monostor a szakirodalom szerint az 1740-es években épült, de az 1781-ben tartott vizitáció jegyzőkönyvében a templom alapkőletétele éveként 1754-t adják meg. A munkálatokat feltehetően a máriapócsi templomot tervező Liczky Nikodémus kassai építőmester irányította. A templom tornyait eredetileg gazdagon tagolt hagymaidomokból kombinált toronysisakok fedték, amelyekhez hasonló formájú, négy huszártorony emelkedett a hajó, az oldalapszisok (kliroszok), a szentély és sekrestye felett is. Az 1781-es leltár szerint összesen hat tornya volt, amit megerősít Simmeth Jakab munkácsi építőmester rajza 1782-ből, amely a templom déli oldalát mutatja. A monostor kegyurasága időközben a kincstárhoz jutott, így rendszerint a kamarától kértek támogatást a szerzetesek: az 1760-as években a kolostori épületekre, 1772-ben harangokra, majd 1795-ben a templom zsindelyezésére. 1809-ben a templom vakolásához kértek még 3000 forint támogatást. Az épületeket 1861-ben felújították. A templom tetőszerkezete már a 19. század folyamán leegyszerűsödött: először a kliroszok fölötti tornyok tűntek el, csupán a szentély és a sekrestye fölött maradt egy-egy huszártoron (ahogyan a 20. század első éveiben az eperjesi Divald műterem által készített fotókon, illetve képeslapon látszik). 1911-ben a teljes tetőszerkezetet kicserélték, ekkor tűntek el végleg a barokk tornyocskák és formák. Ilyen gazdagon tagolt tetőzete egyik bazilita templomnak sem volt, pusztulásával a kisbereznai templom sokat vesztett, még az épület arányai is kedvezőtlenebbé váltak. Az új tetőzetet 1911. dec. 19-én, vagyis az ónaptár szerint Szent Miklós napján, Homa Joachim házfőnök áldotta meg (Görög Katholikus Szemle 1911, 25, 52. szám). ■ A templom a 18. század második felében gazdag berendezést kapott. Egykori ikonosztázát az ukrán kutatás szerint 1764-ben eperjesi mesterek faragták. Képeit véleményünk szerint Spalisznky Mihály, a korszakban a munkácsi egyházmegye legjelentősebb mestere festhette. Pásztory Árkád házfőnöksége (1885–1890) alatt jelentős felújítási munkákat végeztek a kolostorban. Ekkor feltehetően Spisák Gyula és Imre, akiknek kezdődő budapesti művészéti tanulmányait a házfőnök anyagilag támogatta, a templom ikonosztázát megújították, a képeket részben átfestették. A templom belsejéről csupán az 1940-es évek elejéről maradtak fenn fotók. Ezeken jól látszik, hogy a falakat Boksay József festőművész kifestette, az ikonosztáz magasságát csökkentették, csak az alapképsort hagyták meg. Boksay 1931-ben dolgozott itt. Az ikonosztázt, a korábban leszerelt részekkel együtt, a monostor bezárása után a pereházi (Перехресний, UA) templomban állították fel, ahol ma is megvan. ■ A kisbereznai templom különleges berendezési tárgyai voltak még a szerzetesi kliroszokban, vagyis az épület északi és déli oldalapszisában felállított szerzetesi ülőhelyeket díszítő két képsorozat, amelyek egyike szent szerzetesatyákat, míg másika a nyolc boldogság allegorikus alakjait ábrázolta. A képek Spalinszky Tádé alkotásai, aki a káptalani jegyzőkönyvek adatai szerint 1772 és 1775 között szerzetestestvérként élt itt. Az államosítás után a festmények az ungvári Boksay József Szépművészeti Múzeum gyűjteményébe kerültek. ■ A monostor körül a 19. század második felében több kápolna is épült. Az egyiket Szent István tiszteletére szentelték, ebben a pócsi könnyező ikon másolatát is elhelyezték. Híresek voltak a pünkösdi búcsúk. ■ Az első világháború utáni határváltozások során (amelyet a trianoni békeszerződés rögzített) Kisberezna 1918-tól Csehszlovákia területére került. A monostor ekkor csatlakozott a bazilita rendi reformhoz. 1928-ban iskolát nyitottak a rendtagok számára, a két éves filozófiai kurzusokat itt végezték. Amikor 1932-ben a csehszlovák hatóságok megtiltották, hogy a növendékek Galíciában tanuljanak, további kurzusokat is itt tartottak. ■ 1939-ben a terület újra Magyarországhoz került. Ekkor a rendi teológiai képzést ide telepítették az ungvári rendházból. Az ukrán érzelműnek tartott baziliták egy részét a magyar hatóságok bebörtönözték. ■ 1945-től Kisberezna a Szovjetunióhoz tartozott. A monostort a bolsevikok 1947. április 8-án zárták be, a szerzeteseket először Miszticére szállították. A kolostorból különböző oktatási intézmények lettek, a templomot tornateremmé, majd raktárrá alakították. A templom északi oldala mellé egy új épületet is emeltek. ■ 1994-ben visszaadták a rendnek a kolostor északi szárnyát, egy év múlva itt nyílt meg a noviciátus. Az egész együttes csak 1997-ben lett a rend tulajdona. Megkezdődött a templom felújítása is, 1997 és 2003 között Joszif Voloszjánszkij szobrász új ikonosztázt faragott. 1998 és 2009 között itt őrizték a munkácsi monostor Rómából kapott csodatévő Istenszülő-ikonját, innen aztán a munkácsi Szent István monostorba került. 2009-től ez a monostor lett a Szent Miklós Bazilita Rendtartomány központja. ■ (Terdik Szilveszter, 2025)