Munkács városától északkeletre, a Latorca jobb partján emelkedő Csernek-hegyen áll a Szent Miklós-kolostor. Alapítását hagyományosan 1360-ra teszik és Koriatovics Tódor podóliai fedelemhez kötik. Az első adománylevél hitelességét Corvin János már 1493-ban kétségbe vonta, és Hodinka Antal is úgy vélte (1909), hogy az adománylevelet a kolostor szerzetesei állították össze, nem sokkal Koriatovics özvegye halála (1418) után. Ugyanis Koriatovics Tódor csak 1393 után menekült Litvániából Magyarországra, és kapta meg Zsigmond királytól a munkácsi uradalmat, amelyet 1414-ben bekövetkezett haláláig bírt; az oklevélben szereplő birtokadományok oly mértékben sértik a munkácsi uradalom érdekeit, és a munkácsi római katolikus plébános jogait, hogy arra királyi megerősítést Koriatovics nem is remélhetett volna; az oklevélben Koriatovics temetkezési helyéül jelöli meg a kolostort, de később senki sem említi itteni sírját. A teljes „1360-as” oklevelet végül 1693-ban I. Lipót király erősítette meg, amit a sértett felek később többször megtámadtak. ■ 1458-ban Mátyás király a munkácsi Szent Miklós-parókiát és a hozzá tartozó Boboviscse és Lauka falvakat Lukács presbiternek adományozta. Hodinka feltételezése szerint Lukács nemcsak pap, hanem már püspök is volt, mert utódát, Jánost II. Ulászló király 1491-ben kiadott két oklevélében már püspöknek nevezik. A két oklevel a rutén papokat, illetve a földesurakat szólítja föl, hogy a püspöknek járó jövedelmeket megadják, joghatóságát elismerjék. Feltételezhető, hogy korábban a přemysl-i püspök gyakorolt joghatóságot a hazai rutének fölött. ■ A 16. század első felében a kolostor már elpusztult, de rövidesen újjáépült, I. Ferdinánd király 1551-ben két oklevéllel erősítette meg a püspök jogait. A török hódítás következtében a munkácsi püspök joghatósága alá tartozó vármegyék egy része a magyar királyok, másik része az erdélyi fejedelmek uralma alá került, a területek határai többször változtak. Az első, a püspöknek szóló szabályszerű kinevezést, amelyben a joghatósága alatt álló vármegyéket is pontosan fölsorolták, 1623-ban Bethlen Gábor erdélyi fejedelem adta ki. A királyi Magyarország vármegyéire ugyanakkor a kassai várkapitányok adtak oltalomleveleket a püspököknek (1601-től). ■ A munkácsi vár 1573-tól kezdve ismét magánkézbe került. A kolostorban lakó püspökök jogait a kegyurak gyakran nem tisztelték, a várkapitányok szerény jövedelmeik beszedését is akadályozták, többször a kolostorból is elűzték. Taraszovics Bazilt például 1640-ben a munkácsi várkapitány börtönbe vetette, amelynek egyik oka a jövedelmek körüli viták lehettek, a másik pedig az, hogy a püspök lengyel mintára a római egyházzal való egyesülést fontolgatta, mivel az uniótól a katolikus király pártfogását remélte. Taraszovics szabadulása után Bécsben, 1642-ben le is tette a katolikus hitvallást. 1648-ban térhetett vissza munkácsi székhelyére, valószínűleg annak árán, hogy visszavonta az uniót. Ebben az évben, halálos ágyán Parthén Péter szerzetest jelölte utódának, akit a papság meg is választott, de mivel az uniót elfogadta, a protestáns kegyúr, Lórántffy Zsuzsanna az ortodox Zejkány Jánost nevezte ki helyette. Lórántffy halála után, 1660-ban menye, Báthori Zsófia újra katolizált, és Zejkányt a kolostorból elűzte. 1646-tól kezdve 1652-ig a rutén papság nagy része elfogadta az egyházi uniót, majd 1664-ben a munkácsi uradalom papjai is, aminek következtében Parthén Péter elfoglalhatta székhelyét. Ettől kezdve tekinthetjük a monostort mai értelemben vett bazilita kolostornak. ■ A 17. században a munkácsi kolostor szerény épület lehetett. Első kőépítménye az a kicsiny templom volt, amelyet a régi fatemplom helyére Konstantin havasalföldi vajda építtetett 1661-ben, Zejkány (Zékány) püspök idejében. Konstantin II. Rákóczi György erdélyi fejedelem (1648–1657) szövetségese volt, 1658-ban a törökök elől Erdélybe menekült. 1661-ben rövid időre újra fejedelem lett, majd Lengyelországba távozott. Száműzetése alatt kerülhetett kapcsolatba Munkáccsal. ■ Parthén Péter halála (1666) után a munkácsi püspök kinevezésének jogát a király mellett Róma és a munkácsi kegyurak is maguknak kívánták fenntartani. A főképp külföldről hozott püspökök többsége nem sokáig tartózkodott székhelyén. A kolostor igumenje (elöljárója) és a püspök nem mindig ugyanaz a személy volt, ezért a püspök hiánya nem akadályozta a közösség működését. 1689-ben a Rómából érkezett De Camillis József János görög szerzetes lett a püspök, aki királyi megerősítést nyert a „Koriatovics-féle” adománylevélre (1693). Ez ellen a monostor igumenje tiltakozott mondván: a javak a kolostort és nem a püspököt illetik. De Camillis a naplója tanúsága szerint 1693-ban kőházakat épített a kolostor területén. ■ Halála (1706) után II. Rákóczi Ferenc fejedelem (1704–1711), I. József magyar király és a Szentszék is nevezett ki püspököt. A király jelöltjét, Hodermárszky János Józsefet a Szentszék nem fogadta el, püspöki tisztjéről 1716-ban csak úgy sikerült lemondatni, hogy a munkácsi kolostort apátságnak ismerték el, a jövedelmek pedig ettől kezdve a püspök helyett szinte teljes egészében a kolostort illették. Hodermárszky sokat építkezett a kolostorban: 1712-ben palánkkal vetette körül, 1716-ban új cellákat, konyhát emeltetett fából és kőből, 1724-ben saját költségén felújította a templomot, alatta kriptát is kialakítottak. Hodermárszky vetélytársa, , akit munkácsi püspöknek ismertek el, Hodermárszky haláláig (1729) nem lakott a kolostorban. Bizánczit 1729-ben a szerzetesek csak úgy ismerték el előjárójuknak, ha a püspöki jövedelmek nagy részéről lemond a kolostor javára. Bizánczi halála évében, 1733-ban a hazai bazilita monostorok tartománnyá szerveződtek. Ennek következtében Bizánczi utódai és a szerzetesek között a viszony megromlott. 1744-ben a szerzetesek pert indítottak a püspök ellen, amely oda vezetett, hogy 1751-ben Mária Terézia királynő felszólítására a püspök Munkács városában új rezidenciát épített, és 1766-ban oda költözött. ■ A 17. századi kolostortemplomnak a leírások és egy fönnmaradt rajz szerint kör alakú hajója volt, ehhez a nyugati oldalon torony, a keletin kis szentély csatalakozott, mind a három egysége felett magas, gazdagon tagolt barokk sisak emelkedett. Építőmestere a lembergi Sztefan Piamens volt. Körülbelül 100 ember fért el benne, legalább három oltára volt, kettő az ikonosztáz két oldalán, amelynek alapképei 1751-ből származtak. 1760-ban új harangokat kapott, tetőzetét átalakították, ekkor új toronykeresztjét is megáldották. ■ A teljesen új kolostor építése 1766-ban indult meg, a Károlyi grófok görögkatolikus jószágkormányzója, Rácz Demeter hathatós anyagi támogatásával, akit a kolostor második alapítójaként tiszteltek (1782-ben a kolostortemplomba temették). 1775-ig több mint 60.000 forintot költöttek az épületekre. Az egyemeletes, U alakú, három traktusos épület középtengelyében óratorony áll. A monostor 1783-as összeírása szerint a rendház 34 helyiséggel bírt: a fölső szinten, a déli traktus kilenc helyisége közül az utolsóban kapott helyet a könyvtár, míg az északi szárnyban öt, a nyugatiban pedig hat szoba volt. Az alsó szinten a déli szárnyban öt helyiséget, úgymint a raktárt, a konyhát és a tágas ebédlőt alakították ki, az északi traktusban négy, a nyugatiban pedig további öt helyiség állt még a szerzetesek rendelkezésére. A melléképületek, egyéb tartozékok (kút, pince, borház, csűr), és a kolostor nyugati szárnya előtt található kert körítőfalának építése a következő néhány évre maradt, amelyet a sarkokon még kerek tornyokkal is megerősítettek. ■ A II. József-féle kolostorfeloszlatás Munkácsot megkímélte. Basilovits Joannicius (1783–1821) igumen idejében, 1804 és 1809 épült meg az új, késő barokk stílusú kőtemplom a régitől délre, az új kolostortól keletre. Az egyhajós, íves szentéllyel záródó templomot monumentális nyugati torony uralja, belül a hajót csehsüvegboltozatok fedik. 1802-ben Ternavszky Andrással új baldachinos főoltár készítésére szerződtek, s az ő munkája volt az érdekes klasszicista ikonosztáz is, amely néhány évvel később készülhetett. A falfestményeket és az ikonosztáz képeit nem sokkal később Prighel János (Priegly) és Kroesner (Groesner) Károly festették. 1826-ban lebontották a 17. századi templomot, ikonosztázionja a Zemplén vármegyei Topolyánba (ma Nagymihály része) került, de mára elpusztult. 1863-ban nagy tűzvész pusztított a kolostorban, de két év múlva újjáépítették. A templom festését 1909 és 1910 között megújították, ekkor új ikonosztázt épített a budapesti Schmidt János, melynek képeit Virágh Gyula (1880–1949) festette (ezeket az 1980-as években kicseréltek), aki néhány évig bazilita növendék volt a kolostorban. ■ A munkácsi monostorban élt 1733-tól a baziliták magyarországi tartományának főnöke. A rendi reformja során 1918-ban egy gazdasági népiskolát alapítását tervezték, de ez nem valósult meg. ■ Az első világháború utáni határváltozások során (amelyet a trianoni békeszerződés rögzített) Munkács 1918-tól Csehszlovákia területére került. Az új határok miatt a kárpátalajai görögkatolikus hívek nem tudtak többé Máriapócsra zarándokolni. Ezért XI. Piusz pápa 1926-ban egy italo-bizánci stílusú Istenszülő-ikont adományozott a kolostornak, amelyet a hagyomány szerint 1453-ban Konstantinápolyból menekítettek. Ettől kezdve a legnagyobb búcsúünnepét augusztus 15-én (ónaptár szerint augusztus 28) tartották. ■ 1939-ben a terület újra Magyarországhoz került, 1945-ben a Szovjetunió része lett. A bazilitákat 1947. március 24-én deportálták, ekkor még átköltözhettek Miszticére. Az 1949. augusztus 28-án tartott Nagyboldogasszony napi búcsút választották a szovjet hatóságok arra, hogy a Munkácsi Egyházmegye hivatalosan is felmondja a Rómával való unióját, és kinyilvánítsa egyesülését a Moszkvai Patriarchátussal. Rövidesen a Huszthoz közeli Lipcsa ortodox női kolostor szerzetesei költözhettek ide, és egyike lett az egész Szovjetunió területén szabadon működő hét kolostornak. A rendház levéltárát, könyvtárát részben elszállították, előbbit az ungvári egyetem könyvtárában, utóbbit az állami levéltár beregszászi fióklevéltárában őrzik. A pápától kapott ikont a baziliták a II. világháború alatt másolattal helyettesítették, az eredetit elrejtették, amely 1998-ban került elő, s ekkor a kisbereznai bazilita kolostor ikonsztázionján helyezték el, majd később a munkácsi baziliták új templomába került. ■ A Szovjetunió megszűnése után a baziliták 1996-ban visszatértek Munkácsra. 2000 után a barokk kolostortemplomtól északra egy új, öt hagymakupolás templomot építettek. Ebben őrzik a kijevi Barlangkolostorban nyugvó Magyar Szent Mózes szerzetes karereklyéjét. ■ (Terdik Szilveszter, 2025)
Elöljárók: Hegedűs Joachim (1940–1941); Jőcsák Máté (1941–1943); Szatmári János József (1943–1947)
meltematricula@gmail.com
https://melte.hu
https://www.facebook.com/magyaregyhazileveltarosok